vers – 38 Oldal – Lighthouse

Arany János – Szilveszter-éjen

A vén sirásó haldokol: Vígan tehát ágya körül! Ki annyit sirba fektetett, Most a sor őreá kerül. Hajrá

Indulsz, pályavégzett év, Menj… de várj, ne menj magad, Sötét van a másvilágba’. Jó lesz egy kis égő

Itt volt, elment a szép karácsony, S amíg itt volt, jó koszton éltünk, Cukron, fügén, mákos kalácson. Hozott

Légy fegyelmezett! A nyár ellobbant már. A széles, szenes göröngyök felett egy kevés könnyű hamu remeg. Csendes vidék. A lég

Megszületett. Éjszaka volt és ragyogtak fenn a csillagok. Én hiszem a szép csodát, Hogy kedvéért kigyúlt egy égi

Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia, aki nem tőlem és nem tőled kap életet. Néhány pásztornak,

Felhők borongnak a magas bérc tetején; Virágok ünnepe- s az oltárok helyén A tél uralkodik, s törvénye oly

Tél van megint! Reggel amint fölébredek, még betekint az utcalámpa sötét szobámba, mert odakint köd van megint. Elbuvik

A kéklő félhomályban Az örökmécs ragyog, Mosolygón álmodoznak A barokk angyalok. A gyertyák rendre gyúlnak, A minisztráns gyerek,

Mikulás napja… Gyerekkorunkban tél volt ilyenkor; zúz-lepte hegyről jöttünk, kezünkben nagy demizson bor; csusszanás ellen feszült az ember