Kormos István – Téli rege
A kútkávádra nagyorrú király havat legelni három csóka száll, dérgyöngyös moha retteg a hidegben, jégen kősárkány lila körme
Séta a kultúra ösvényein
A kútkávádra nagyorrú király havat legelni három csóka száll, dérgyöngyös moha retteg a hidegben, jégen kősárkány lila körme
Most kávé kellene. Pillés és enyhe kávé és egy nyugalmas, fekete szivar. Hogy oly lázzal, mely ezer éjszakáé,
A horizont ma ködökbe vesző, s a nagy világ egyetlen csöndes hómező. Pelyhet kavarva dudorász a szél és
„Gaudete” vasárnapja van, az öröm napja. Ez adja meg az advent igazi jellegzetességét. Az öröm időszaka más, mint a
Harmatozzanak egek És hajnali fellegek Áldó, áldott harmatot. Békés, boldog harmatok Húlljanak sívó szívemre, Zölden zsendüljön a zsenge.
Az Adventben nincs hiba. Sóvárogva várjuk a valódit. De az Érkezőt nem ismerjük fel; s helyette dícsérjük, aki lódít. Az Antikrisztus
Amikor a fák gyümölcsöt teremnek, tudhatjátok, hogy közel van a nyár. Tűzre dobhatsz, Kertész, mert nem terem meg
A lábadozás ideje. Megtorpansz a kert előtt. Nyugalmas sárga fal kolostorcsendje háttered. Kezes szellőcske indul a füvek közűl,
Kiemelkedő tehetségű verselő, a korabeli magyar nyelv virtuóz alkalmazója, a felvilágosodás eszmeáramlatának jeles ismerője és magyarországi terjesztője. Azonban,
Puha szántások esővert, leves gerezdjei között csüggedten várják a fák a sebes, apadt mellű ködöt. Sárga levelük lefele