Címke: vers

    Apropos, bizony majd el is felejtettem, Hogy én komáromi poétává lettem. Az eszem-iszom közt nem is jut eszembe,

Olvasás folytatása

    Mormolnak szelei a fagyos északnak, A zsindelyre vastag jégcsapokat raknak; Ellepik a főldet sűrű fergeteggel, A folyóvizeket megkötik

Olvasás folytatása

    Az ablak sarkán nézd ezt a tenyérnyi Csiklandozó napsugarat. Hogy fészkelődik: hol tudna beférni A fekete papír alatt.

Olvasás folytatása

    Üdvözölve légy, mely itt terülsz előttem, Szép fehér világ a távol vándorától Nagyszerű fehér könyv, melybe gondolatját Isten

Olvasás folytatása

    Elnéztem éjnek-évadán havas szél őket hogy dobálta! Romos udvar zugában állt a bál, megúnt fenyőfák kerge tánca. Három-négy

Olvasás folytatása

    Csönd lesz, hideg lesz nemsokára, sátrat ver a szél a domb aljába, elcsüggedve lefekszik újra, zengő kezeit rakja

Olvasás folytatása

    Porka havak esedeznek, sopánkodnak a verebek. Jegenyefán ócsárolják Januárt a zajgó csókák.   De Január rá se ránt

Olvasás folytatása

    Életünk hulló karácsonyfáján halkan repesnek a lángok. Fölöttünk és bennünk hömpölyög a hidegáramú csönd. Mosson ki, vigyen magával

Olvasás folytatása