vers – 17 Oldal – Lighthouse

Arany János – Ünneprontók

Zendűl, kondul szent harangszó, Csengve, búgva messze hangzó: “Imára! imára!” Jámbor népe a kis helynek Halkan lépve gyűlnek,

1865. május 17-én Párizsban húsz ország képviselői aláírták a Nemzetközi Távközlési Egyesület létrehozásáról szóló alapító okmányt. Ennek emlékére

1994-ben az ENSZ május 15-ét a család nemzetközi napjává nyilvánította. A felhíváshoz Magyarország is csatlakozott. A kezdeményezés a

Harangvirág csöngettyűz, apró csengők nyelvelnek. Harangvirág a pohárban, mint a szelek viharában, békét kondít egeknek. Meggyfa: fehér menyasszony,

Bolyai János emlékének Elmém, hogy működjék, ne csak lásson, tartottam csikóként parázson, s lettem jó járása, kedve végett

Ama dicső magyar lesz tárgya versemnek, Ki e hazát vérrel szerzé nemzetemnek; Ki Tanais pártján felszedvén sátorát, Duna

Mint a bölcs, ki Mád aranyborának értő ínnyel esténkint örül, elmém is, ha partját veri bánat, klasszikus borodba

Soha ilyen zsenge zöld, ilyen enyhe kék, árnyas már a bükkfasor menni kellenék. Fű meg fa is menni

Mikor a szőlő leve buggyán barnul a fanyar berkenye, kalászt szentel a dűlő utján az Egyház, az Isten

A tavasz rózsás kebelét kitárva, Száll alá langyos levegőn mezőnkre. Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek, S illatot isznak. Alkotó