Ady Endre – A jégről és egyébről
Jól imádkozhattak a jég kedvelői. Ez az egyedüli sport, amire jó idő jár. Aztán milyen sport! Én magam
Séta a kultúra ösvényein
Jól imádkozhattak a jég kedvelői. Ez az egyedüli sport, amire jó idő jár. Aztán milyen sport! Én magam
(Szomorú történet) Én nem tudom, ki volt az a gonosz ember, aki énrólam kihíresztelte, hogy én jó ember
Az ünnepek közt a legpompázatosabb a karácsony volt, úgy szerettem várni a közeledését, mikor elmúlt a Mikulás piros
1. Hamarább ismertem és szerettem, mint ahogy testi valójában találkoztam volna vele, vagyis mindent, vagy majdnem mindent tudni
Tíz esztendeje, hogy a forradalmas Magyarország legnagyobb halottját temette a Nemzeti Múzeum ódon csarnokából, ahol valósággal megrohanta és
A nyugalomba vonult öreg takarékpénztáros, aki a régi Pesten oly tiszteletre méltó férfiú volt, mint az ezüstössé őszült
Hatvanesztendős vénlány volt Borbála, amikor az anyja meghalt. Nehéz dolog hatvanesztendős korban elárvulni, egyedül maradni egy üres házban.
Az illetékes egyházi körök nemigen emlékeztek meg idáig róla, hát feljegyzem én, míg végképp feledésbe nem merül: 1929.
Az új városatyák seregében egy egészen új elemet látunk fölvonulni, amelyet némelyek idegenkedéssel, de igen sokan nagy rokonszenvvel
Most, április első hetében, erdélyi hetet rendezett a budapesti rádió. Költészetünknek eddig is szorítottak itt helyet, s a