Eszkimó bölcseletek…

 

 

A szabadság elvesztése

Amikor kislány voltam, fehér utazók szálltak meg a falunkban. Lestük minden cselekedetüket és minden dolgukat. A mi fegyvereink – magyarázták – jobbak, mint a tieitek. És mi láttuk, hogy tényleg jobbak. Ha nekünk is lesznek ilyen fegyvereink, mi is kényelmesebben fogunk élni – mondták. Az eszkimó férfiak akkor elkezdtek pénzért vadászni a fehér kereskedőknek, és a keresetükből megvásárolták a fegyvereket. Voltak szerencsésebbek, akik hamarább hozzájutottak a jobb szerszámokhoz. Azokat mindenki irigyelni kezdte. Megszületett az eszkimóirigység, a gyűlölet és a rosszindulat. Mint a jég a halott állatot, a rossz gondolatok lefogták az emberek lelkét. Régen szabadok voltak, s most saját bilincseikbe lettek kötve.

A boldogság útja

Régen a törzs tagjai földbe vájt kunyhókban éltek, egyszerű ételeket ettek, egyszerű szerszámokat használtak. Szegények voltak; de a boldogság útján jártak.
A régi törzs örökösei ma kényelmes házakban élnek, puha ágyakban alszanak, keresetük bőséges, mégsem lettek boldogabbak. Amikor házat építettek, azt mondták: Ha elkészülünk, boldogok leszünk. De nem lettek boldogok, mert újabb dolgok megszerzésébe fogtak. Ha majd azokat megszerezzük – mondogatták -, boldogok leszünk. De megint csak nem lettek boldogok.
A szerzést a vágy serkenti, és soha nem tud betelni. A boldogság útja belül van, a lélekben. Aki ezt nem tudja, boldogtalanságra ítéli életét.

A jó és a rossz közötti választás

Választhatjuk a jót, és választhatjuk a rosszat.
A fehér vadászoktól hallottuk először, hogy bűneinkért megbüntet az Isten. Azt mondták, ők azért kerülik a rosszat, nehogy megbüntesse őket a Teremtő.
Az eszkimó asszonyok tudják, hogy a büntetés nem kívülről jön, hanem ott ül mindenki szívében. Minden gonoszságunk, amit másokra mérünk, magunkra sújtott csapás. Szerencsésebb, aki elszenvedi a rosszat, mint aki okozza.
Azt mondod erre, hogy gonosznak könnyű élet jutott. Gazdagsága mérhetetlen, minden jóval körülövezi magát. Én erre pedig azt válaszolom, hogy mindez csak kívülről történik, de belül minden össze van omolva.

Szeretni és jót cselekedni

Vannak jók, és vannak rosszak. A jók szeretni tudnak, és boldogok, a rosszak csak gyűlölni tudnak, s hiába szaporítják vagyonukat csalással, örökösen boldogtalanok lesznek, mert nem tudnak szeretni. Ha gyűlölsz, te magad is a rosszak boldogtalan csapatába jutsz. A gonoszokkal szemben se érezz úgy, ahogyan ők éreznek, mert rossz érzéseid megfertőznek.
Az eszkimó asszonyok tudnak szeretni. Gyermekeiket nem csak az evésre, ivásra, öltözködésre tanítják meg, hanem arra is, hogyan kell szeretni és jót cselekedni.
Amikor a gyermekedet neveled, gondolj arra, hogy ez a legfontosabb tudás, amit tovább kell adnod. Mert hiába telt a has, hiába tömött az éléskamra, ha a lélekben belül minden üres. Minek etetni a testet, ha belül nem őriz semmit, minek öltöztetni azt, ami nincsen?

 

Forrás: Gondolkodom.hu

Tatiosz: Hogy méltó légy e név viselésére: Ember!

 

 

A találkozások: keresztutak – az élet tűzkeresztsége.
Választanunk kell a másik és a magunk szeretete között. Ebben áll a nagyság próbája, mely megkülönböztet a többiektől és eggyé olvaszt velük. Hogy méltók lehessünk a név viselésére: Ember!
Minden fölösleges szóval el kell számolnunk egyszer.
A kimondottakkal mások előtt, az elhallgatott szavakkal önmagunk előtt.
Akinek van gondolata, szava is van hozzá. Akinek nincs gondolata – sajnos – annak is van szava hozzá.
Kimondani ráérünk, hallgatni soha.

Fordította: Vágó Zsuzsanna

Tatiosz – bölcsességek, idézetek … (2.rész)

 

A szív meghasonlottjai

Azokra gondolok, akik meghasonlottak, mert becsapták, megsértették, hátba támadták őket; és azokra, akik csaltak, sértegettek, rágalmaztak – és ettől meghasonlottak.
Ember vagy, így bármi megtörténhet veled, amit ember elkövetni, vagy eltűrni képes. Amint a tisztaságnak van tudománya, úgy a romlásnak is van. A bölcs, higgadtan fogadja az élet dolgait, az emberi szív kegyetlenségét, a lélek hamisságát is.
De mit jelent a szívnek ez a szó: hamisság? – Feltételezi a csalást, az álságot, a képmutatást. Legkézenfekvőbb kelléke: a hazugság, mely az ártatlannak tűnő nagyotmondástól, szándékos félrevezetésig töméntelen formát ismer.
Ilyen kegyetlenül hat a sértés, a rágalom is: a kéretlen szókimondástól a becsület sárba tiprásáig. A szókimondásnak is vannak fokozatai. Bár tudjuk, nem minden szó mondható ki, legalábbis nem ott, nem azonnal és nem úgy. A kimondott szó, mérgezett nyílként hatol a másik szívébe, mikor célba talál. De miként a nyíl, úgy a szó is szélt téveszthet, a sértés pedig visszaszáll a sértőre, mert aki kapta, nem dédelgeti keblén, mint egy gyémánt nyakéket, hanem rögvest visszahajítja. Tudj bánni a hazugsággal, akkor majd tudsz bánni az emberekkel is.
Tudd a sértést, a rágalmat a maga helyén látni: a nagy lélek nem háborog, nem gáncsol, a nyugalom szelíd derűje hatja át minden napjait.
Ha lelked nyugalmat áhít, add meg neki: a dolgokat, melyek kívül vannak, hagyd kívül, hogy szép életet élhess.
A dolgok mozdulatlanok, belsődbe engedve te adsz életet nekik. Te döntesz arról: befogadod, vagy kizárod őket. Dönts szíved szerint: aki szeretettel közelít a világ dolgaihoz, mindig jól dönt.

A szív erényei

Szavaim időtlenek, márványlapra vésve élnek tovább. Hallgasd meg tanácsom:
1. Ha már tudod, mi végre születtél, megtudtad magadról a legfontosabbat.
2. Bár bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, vágyaidat ne tekintsd hiábavalónak: ami mára megvalósult, tegnap még képzelet volt.
3. Ember számára nem létezik nehéz helyzet, csupán helyzetek vannak. A nehézség leküzdéséhez kell egy kis idő, a lehetetlennek tűnőhöz valamivel több.
4. Boldog életre vágyik minden ember. Ha élni akarsz, hagyj másokat is élni. Boldogságodat soha ne tedd függővé másoktól, így nem állod útját sem mások, sem a magad boldogságának.
5. Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés épp úgy hozzátartozik az emberhez, mint fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet. Az igazság aranyból van és kiállja az idő próbáját.
6. A hallgatás tudománya: az istenek tudománya.
7. Állj az igazság pártján, de ne védd mindenáron a magad igazát. Semmi sem oltalmaz jobban a tévedéstől a nyitott szemnél, az értő fülnél, a mások iránti figyelemnél.
8., Hallgassunk meg másokat is, mert aki hallgatni tud, azt esetleg mások is meghallgatják.
9. A jót nehéz felismerni, ha nincs mihez viszonyítanunk. Az élet tanít meg erre a tudományra: kezedben a választás lehetősége jó és rossz között.
10. Az öröm képessége: az életrevalóság nagy képessége.
11. A jobb mindig a jó ellensége marad. Ne törekedj elsőségre, a dicsőség önelégültté, pökhendivé, lenézővé tesz. Akiket az élet mások fölé emelt, nagy árat fizettek érte. Légy kiváló hétköznapi életedben, és légy kiváló a szív erényeiben. A tülekedés meghasonlottá teszi a lelket: nem szép elsőség az, amelyet mások vére árán szereztünk meg.
12. Amikor a sors a szerencse trónusára ültet, akkor váltál a legszerencsétlenebbé… Fortuna kegyeltjének lenni múlandó királyság.
13. Vigyük végbe saját jótetteinket, ne várjunk rá, hogy mások tegyék meg helyettünk. A legkisebb jótett is elnyeri jutalmát.
14. Vegyük a dolgokat könnyedén, de mégse vegyük túl könnyen őket. Ami fontos és komoly dolog, az megfontolt döntést igényel. Az élet balgaságain, pedig tudjunk nevetni…
15. Mindennek adjuk meg, ami neki jár. A szemnek a látványt, a fülnek a muzsikát, a gondolatoknak a szárnyalást, a testnek a felüdülést, az igazságnak az elismerést, barátnak a barátot, az embernek a megbecsülést.
16. A nagy lélek megtisztul mások szeretete által és szeretetével másokat a fénybe emel. Élj a nagyság, e mindenki számára hozzáférhető formájával.
17. Nincs csodálatra méltóbb az embernél. Bánj vele ezen érdeme szerint.

Élni annyi, mint szeretni

Élni annyi, mint szeretni.
Szeretni, látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasba szállni és felröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni – és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás…

A szív törvénye

Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is.
Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint!
Akinek célja: a helyes élet – annak eszköze: az emberség.

A fény és árnyoldala

A fénylő Napnak is vannak sötét foltjai.
Mért hinnénk, hogy egy ember élete csupa tündöklésből áll?
A Föld éjszaka megpihen, hogy a következő napon állni tudja a Nap fényét. Amikor elég volt a töménytelen ragyogásból sötétségbe burkolódzik.
Így van ez az emberrel is: a mértékletes fénnyel ragyogókat bántja a nagy fényesség, félrehúzódnak; míg a folyton tündöklők kimerülnek.
Senkinek sem jó a túlzott tündöklés: az előbbi, mint parányi csillag hozzásimul az égbolt sötétjéhez; az utóbbi fényét fakítja, idővel aztán megszürkül, lekopik róla az aranymáz, s miként a gyertya lángja, mely túl soká világít, csonkig ég.
Mégis ki ne csodálná a horizont tetején tündöklő Napot, mely fényességet, meleget és jóságot áraszt maga körül?
És ki ne menekülne a perzselő Nap elől, amelynek tüzétől kiég a fű, elszáradnak a fák, elapadnak a folyók, visszahúzódnak a tengerek, végül a semmibe vész az óceán?
Légy tündöklő Nap a saját égboltodon.
A világmindenség hatalmas – számtalan Naprendszer megfér benne. Hogy felfigyeljenek rád, hogy megértsenek, hogy ne gyűlöljenek – ne élj túlzó fénnyel.
Ami kevés, az senkit se bánt: mérsékli az irigységet, lecsillapítja a féltékenységet, fékezi a dühöt, a gúnyt, a kajánságot, a gonoszkodást, és egyúttal megakadályozza a saját kimerülésedet. Aki folyton világit, fogy az olaja; a csonkig égett gyertyát a szemétre hajítják.
Ügyelj, hogy fényed ne vakítson el senkit: se másokat, se önmagadat.
Aki jól lát, az előre lát.
A látás művészete – az élet művészete.

A szívek ragyogásáról és keserűségéről

A természet gyöngéden beoltotta az emberbe az élet szeretetét, az állatok szeretetét, az ember szeretetét, az igazság szeretetét. De megtalálhatod mindezek ellenkezőjét is a világban: az élet megvetését, az állatok gyűlöletét, az ember lenézését és az igazság eltiprását.
A világot könnyebb irányítani, mint az emberi szívet. Aki pedig szívét képes megtölteni szeretettel, a legtöbbet tette a világért, amit ember tehet.

Életművészet

Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni: sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő. Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét hanem a boldogságét. Az úton járni, majd végig menni; a nagyságot az erénnyel, nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni – disz, ragyogás, külcsín nélkül.

 

Az előző részt itt találja: Tatiosz – bölcsességek, idézetek …

Kosztolányi Dezső: Bölcsesség

 

Keblem vörös: ó megsebeztek!
Vért ont sajogva oldalam,
vergődöm a bánatba veszteg,
sötét szobába egymagam.

Lezárom ajkamat, velőm ég,
szenvedve, tűrve egyedül,
gúnyoljatok csak kába dőrék,
szivem szárnybontva fölrepül.

Nem háboritjátok meg álmom,
mert bú szüli legszebb dalom,
a sorscsapást rajongva áldom,
s a bánatot magasztalom.

Miért hajíttok, mért dobáltok,
reám nehéz, hegyes követ?
Hisz minden ádáz, bosszus átkot
ezer szelíd áldás követ.

És annyi átka nincs a gaznak,
mint mennyi áldásom nekem.
Nagy lelkem a jóságba gazdag,
és győz a törpe lelkeken.

Forrás: Kosztolányi Dezső összegyűjtött versei

Kóka Rozália: Mátyás király és a tisztesség

Mátyás királynak volt egy furcsa szokása. Mindennap elvitette magát egy kétkerekű kocsin sétálni. Azt a kocsit mindig másik ember húzta. Utoljára, már mindenki megsétáltatta a királyt, a szegény emberre került a sor a sétáltatásban. Jelentkezett a királynál:

– Adjon isten, felséges királyom!

– Fogadj isten, fiam. Na, eljöttél te is megsétáltatni engem?

– Én igen! – mondta a szegény ember. Befogódzott a kocsi hámjába, s már indultak is végig a városon. Ahogy mentek, a szegény ember folyton-folyvást hátranézegetett.

Egyszer Mátyás király megsokallotta a dolgot, megkérdezte.

– Ugyan, fiam, mit nézegetsz te örökké hátrafelé?

– Nézem a kerekeket – válaszolta a szegény ember.

– S hát azokat mi a fekete fenéért nézed olyan erősen? – tudakolta a király.

– Azt nézem, hogy milyen érdekes dolog ez a kerék. Megyen eléfelé, s a küllők benne egyszer fenn, s egyszer lenn. Egyszer fenn, s egyszer lenn. Olyan ez, mint az ember élete.

– Hát ezt miért mondtad?

– Azért – magyarázta a szegény ember -, mert így van a szerencsével is. Egyszer fenn, s egyszer lenn. Most felséged ül fenn a kocsin, s nekem kell húznom. Ez bizony nem valami nagy tisztesség a számomra.

– Hát mi lenne a tisztesség, te szegény ember?

– Hát, az lenne most a tisztesség, ha visszafelé én ülnék a kocsikában, s felséged húzná – felelte a szegény ember.

Nagyot kacagott a király. Erősen tetszett neki a szegény ember bölcsessége. Azt mondta neki:

– Na, te szegény ember! Legyen meg a tisztességed! Ülj fel a kocsira, most én húzlak hazáig.

A szegény ember nagy büszkén felkondorodott a kocsira. Csudálkoztak a népek, hogy a király húzza a kocsit, s a szegény ember ül fenn az ülésen.

Otthon Mátyás jól megajándékozta a szegény embert, mert semmit se szeretett jobban, mint az okos embereket.

Forrás: Kóka Rozália: Mátyás király rózsát nyitó ostornyele – Magyar Elektronikus Könyvtár

Hamvas Béla: Oszd meg, amid van!

A legenda beszéli, hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte, amit kívánt: a mennyországba léphetett az üdvözültek közé.

Teljes napot tölthettek itt a boldogok között, napkeltétől napnyugtáig élhettek elíziumi életet.

– Az első bölcs az élményt nem bírta el, és belehalt;

– A második elméjében megzavarodott;

– A harmadik az élményt magába zárta, őrizte élete végéig, s a megszerzett boldogságot magának tartotta meg.

– Csak a negyedik bölcs távozott egészségesen és épen, mert a látottakat arra használta fel, hogy azon, aki hozzáfordult, segítsen.

A szenvedés köréből mindenki szabadon kiléphet, ahogy tud, és a boldogságot elérheti. De azoknak, akik az üdvözültek világát megismerik, negyedrésze a nagy élményt nem tudja elviselni és belepusztul. Minden nap látni olyan embert, aki a mennyország kapujában összeesett és meghalt.

A másik negyedrész megkótyagosodik. Ilyen fanatikus bolondot is látni eleget.

A harmadik negyed rész a boldogságot magába zárja, és önmagának tartja meg, és nem ad belőle másnak…

A boldogságot csak a negyedik bölcs bírta el. Mert a gazdagságot, örömet, tehetséget meg szabad szerezni, de jaj annak, aki hozzá nem elég erős.

Egy része belehal, egy része eszét veszti, egy része a kincset magába ássa, és senkinek sem ad belőle. Az elíziumi kertek fénye benne sötétséggé változik.

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.

A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle…

Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, oszd meg.

Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik…

Forrás: György Edit: A boldog élet titka

Antik bölcsességek, aforizmák

90. Jegyezd meg: ha trágár alak van a jó barátok között, szükségképpen más is bemocskolja magát, aki vele tölti az idejét, még akkor is, ha különben tiszta lelkű. (Epiktétosz)

91. Élete során az ember gyakran attól fél amitől nem kellene, vagy nem úgy fél, ahogy kellene, vagy nem akkor amikor kellene. (Arisztotelész)

92. Azt dicsérd az emberben, amit sem elragadni, sem adni nem lehet, ami az ő tulajdona. Kérded, mi az? A lélek, s a lélekben tökéletességre jutott értelem. (Seneca)

93. A legnagyobb hatalom, önmagunknak parancsolni. (Seneca)

94. Bármit akarsz mondani, mielőtt másnak mondanád, előbb mondd magadnak. (Seneca)

95. Mindenki bölcsebb, ha mások baját kell megítélni, mintha a saját ügyét. (Euripidész)

96. A végrendelkezők halál utáni óhajaiból következtetni lehet az életükre is. (Lukianosz)

97. Mindenki szeretné megérni az öregséget, de ha elérte, szidja. (Cicero)

98. Hamarabb eljön az, amitől félsz, mint amit remélsz. (Publilius Syrus)

99. “Rosszul él, aki mindig csak élni kezd” – mondja Epikurosz. Gyoződj meg róla, hogy úgy igaz, ahogy írom: bizonyos pillanatokat elragadnak tőlünk, másokat elcsennek, ismét mások meg elfolydogálnak.

A legrútabb veszteséget mégis a nemtörodömség okozza. S figyeld csak meg jól, az élet legnagyobb része elillan, ha rosszul cselekszünk, nagy része, ha semmit sem cselekszünk, s az egésze, ha mindig mást cselekszünk.

Kit tudsz megnevezni, aki az időnek valamelyest értéket tulajdonít, aki megbecsül egyetlen napot, aki feléri ésszel, hogy naponta meghal? Tévedés ugyanis, ha azt hisszük, hogy a halál még távol van tőlünk: nagy része már el is hagyott bennünket. Ami életünkből mögöttünk van, az már a halál kezébe került. Cselekedj hát, Lucilius, úgy, ahogy írod is: markolj meg minden órát.

Tedd rá kezed a mára, és kevésbé fogsz függeni a holnaptól . (Seneca)

100. Aki házunkba lép, inkább bennünket csodáljon, mint bútorainkat. (Seneca)

101. Minél nagyobb a jólét, annál könnyebben felborulhat. (Arisztotelész)

102. Az élet, ünnepnapok nélkül, hosszú út, vendégfogadók nélkül. (Démokrítosz)

103. Sokat, vagy jól beszélni, két külön dolog. (Szophoklész)

104.Az igazságos ember, az igazságtalannal szemben általában a rövidebbet húzza. (Platón)

105. Aki vétkezik, maga ellen vétkezik, aki igazságtalan, magával szemben igazságtalan, hiszen önmagát teszi gonosszá.
(Marcus Aurelius)

106. Jellemtelen ember vonzódását megnyerni, csak jellemtelen úton lehet. (Seneca)

107. Akkora ereje van a becsületességnek, hogy még az ellenségeinkben is szeretjük. (Cicero)

108. Azért kell enned, hogy élj, és nem azért kell élned, hogy egyél. (Rhetorica ad Herennium)

109. Az emberi lét csekélységet kíván, de a képzelgés, mérhetetlenül sokat. (Seneca)

110. -Így érvel az ostoba: ez a föld, ez az otthon, az enyém; ezek itt a gyermekeim. Íme minden együtt van, hogy teljes legyen a boldogságom – mondta Buddha a tanítványainak.
Hallgatói megkérdezték:
– Miért ostoba az efféle gondolkodás?
– Mert aki ezt mondja, az azt sem érti, hogy még ő maga sem a saját tulajdona. Valójában semmit sem birtoklunk, csak őrizzük egy ideig. Aki képtelen a dolgokat továbbadni, azt a dolgok birtokolják. Bármi legyen a kincsed, úgy tartsd a kezedben, mintha vizet markolnál. Ha nem így teszel, és ha tenyeredbe zárod, összenyomod. Ha magadhoz láncolod, a lényegétől fosztod meg. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad. Ez az igazi boldogság! (Buddha)

Forrás: Polczer Porta

Tudományos technikai forradalom

werner_heisenbergAmikor Cssi Sung a Han folyótól északra elterülő vidékre jutott, zöldséges kertjében dolgozó öreg embert látott, aki öntöző árkokat ásott. Maga szállott le kútjába, és karjaiban egy edény vizet hozott fel, amelyet kiöntött. A végletekig fáradt, mégis kevés eredménnyel.

Cssi Sung szólott: ,,Van egy olyan berendezés, amelynek segítségével egy nap száz árkot is meg lehet tölteni vízzel. Kevés fáradtsággal így sokat lehet elérni. Nem alkalmaznál te is ilyen szerkezetet?”

A kertész felemelkedett, ránézett és így válaszolt: ,,Mi lenne ez a szerkezet?”

Cssi Sung így felelt: ,,Veszünk egy fa emelőt, amely hátul meg van terhelve és elöl könnyű. Ezzel úgy lehet vizet merni, hogy csak úgy buzog. Ezt nevezzük gémeskútnak.”

Az öreg erre megharagudott, és nevetve így szólott: ,,A tanítóm így tanított: aki gépet használ, minden ügyét gépszerűen intézi, az ilyen ember gépszívet kap. Akinek meg gépszív dobog a keblében, annak számára minden egyszerű, romlatlan gondolat veszendőbe megy. Akinél pedig a tiszta gondolat elvész, az bizonytalanná válik szellemi indítékaiban. A szellemi indítékokban való bizonytalanság pedig valami olyasmi, ami az igazi értelemmel nem fér meg. Nemhogy ily dolgokat nem ismerek, de szégyellném ezek alkalmazását.”

Forrás: Werner Heisenberg: A mai fizika világképe

A boldog halász (mese)

Az északi gazdag gyáros elszörnyedt, amikor megpillantott egy déli halászt, amint a parton csónakja mellett heverészett és pipázott.

Van Gogh: Halász hajó_200x– Miért nem mégy ki a tengerre halászni? – kérdezte a gyáros.
– Mert ma már elég halat fogtam – válaszolta az.
– De mért nem fogsz többet, mint amire szükséged van? – kiváncsiskodott tovább a gyáros.
– Mit csinálnék vele? – kérdezett vissza a halász.
– Több pénzt keresnél – hangzott a válasz. – Akkor szereltethetnél motort a csónakodra, amivel mélyebb vizekre is merészkedhetnél, ahol aztán több halat foghatnál.

Ebből annyi pénzed lenne, hogy nylon hálót vehetnél. Akkor még több halat fognál, és még több pénzed lenne. Hamarosan annyi pénzed lenne, hogy akár két csónakod is lehetne…vagy talán egy egész flottányi. S akkor te is gazdag ember lennél, mint én.
– S akkor mit csinálnék? – kérdezte a halász.
– Akkor aztán pihenhetnél, és élvezhetnéd az életet.
– Nos, mit gondolsz, most éppen mit csinálok? – kérdezte az elégedett halász.

Bölcsebb a boldogságra való képességünk épségére vigyázni, mint sok pénzt keresni.

Forrás: mentalhigiene.eu

Illusztráció: Van Gogh: Halász hajó

Antik bölcsességek, aforizmák

  • bolcsessegekkonyveAz önelégültség az előrehaladás akadálya. (Bión)
  • A buta ember minden szóra magánkívül van. (Hérakleitosz)
  • A játék közben az erkölcsök őszintébben nyilatkoznak meg. (Quintiliamus)
  • Amikor Diogenész észrevette, hogy egy fiatalember elpirul, a következő szavakkal igyekezett kisegíteni az illetőt: “Sebaj, ilyen az erény színe”. (Diogenész)
  • Jobban kell emlékeznünk a jótettekre mint a rosszakra; a kapott javakra jobban, mint az adottakra. (Arisztotelész)
  • Bizonyos tekintetben mindenki maga felelős a lelki alkata kialakulásáért. (Arisztotelész)
  • Jelenlévőket dicsérni, a hízelgés jele. (Arisztotelész)
  • Aki jót tett, hallgasson. Beszéljen róla az, aki kapta. (Seneca)
  • Mégiscsak rajtunk múlik, hogy derék emberekké legyünk-e, vagy hitványak. (Arisztotelész)
  • Jobban óvakodjunk igazságtalanságot tenni, mint olyat elszenvedni. (Platón)
  • Elárulom neked, mi csihol szeretetet orvosszerek nélkül, füvek nélkül, mindenféle varázsszerek nélkül: ha azt akarod, hogy szeressenek: szeress! (Hérakleitosz)
  • Szolón, amikor megkérdezték tőle, hogy az emberek miként követhetnék el a legkevesebb jogtalanságot, a következőt felelte: “Ha azok, akiket nem ért jogtalanság, épp úgy sértve éreznék magukat miatta, mint akiket jogtalanság ért”. (Diogenész)
  • Szégyenletes dolog, ha nem tudjuk viszonozni a jó tetteket úgy, mint a rosszakat. (Szókratész)
  • Tartsd nagy dolognak, ha valaki “egyetlen embert alakít”. (Seneca)
  • Abban az egy dologban találd örömöd és megnyugvásod, ha egyik “közhasznú” cselekedetedről a másikra térsz át. (Marcus Aurelius)
  • Bölcs volt, ki az embert arra oktatta, hogy meghallgassa, mit mond ellenfele. (Euripidész)
  • A rút tettektől őrizkedjél gyermekül. Kit jól neveltek, férfikorban is pirul gazságot elkövetni; Ám ha ifjúként sokat hibázik, megmaradnak a hibák, jellemével egybeforrva aggkorig. (Euripidész)
  • Példa nélkül semmit sem lehet helyesen tanulni vagy tanítani. (Columella)
  • Egy fecsegő embernek a sztoikus Zénón a következőt mondta: “Azért van két fülünk és egy szánk, hogy többet hallgassunk, mint beszéljünk”. (Diogenész Laertiosz)
  • Gyermekeinknek örökségül tisztességérzetet és ne aranyat hagyjunk. (Platón)
  • Tisztelje mindenki mind szóval mind tettel a nála idősebbet. (Platón)
  • Semmi sem tesz indulatosabbá, mint a lágy-elnéző nevelés. (Seneca)
  • A kényeztetés elégedetlen, indulatos és ingerlékeny jelleművé teszi a gyermeket. Ennek ellentéte viszont: a túlságos és kíméletlen zsarnokoskodás alantassá, szolgalelkűvé és embergyűlölővé teszi őket s így alkalmatlanná a társas életre. (Platón)
  • Ne külső szépségeddel tündökölj, hanem a tetteid legyenek szépek. (Thalész)

Forrás: Bölcsességek könyve – Aforizmák, szállóigék (Gondolat Kiadó)