Irodalom – 80 Oldal

Kosztolányi Dezső – Nyárutó

Mint egy szegény, sebesült katona, a piszkos ősz járkál a mély aranyban, a sebkötőit is letépi halkan, s

Hősök ők, a kisfiúk és kisleányok, akik most indulnak neki a tanítás és tudomány labirintusának, amikor minden azt

Nyárvégi strófák I. Az ősz fuvalma meglegyintget Bennünket újra, újra már És útra kelt a népdalokból Jól

1 Az ágtól elvált, Lassan száll alá, Reszket, libeg. Már nem köti az ág, Még nem köti a

Az a nagyszerű az emberben, hogy soha nem veszíti el a bátorságát és a kedvét; újra és újra

Párom ma jön, ajándokul Bibor szerelmet hoz nekem S hogy édesb legyen benne bíznom, Messziről jön és idegen.

Részlet Baltasar Gracián „Az életbölcsesség kézikönyve” című művéből 1 Minden a netovábbig fejlődött már, s az ember is

Emlékszel még az augusztusi égbolt Tüzeire? – a cirpelő mezőn Álltunk s szemednek mélyén elveszőn Csillant egy csillag-testvér

A kávéházba – ahol tanyáztunk – alig járt más, mint művésznépség, tehetetlen, cinikus, fáradt fantáziájú, de mégis melegszívű

Volt egyszer ember, aki egy követ keresett. Nem akart semmi mást, csak azt egy követ. Tudta, hogy valahol