Classroom, studying in 1935

Krúdy Gyula – Szeptemberi hősök

Közzétette:

 

 

Hősök ők, a kisfiúk és kisleányok, akik most indulnak neki a tanítás és tudomány labirintusának, amikor minden azt példázza körülöttük az életben, hogy akkor sem vár reájuk egyéb jutalom az örök szegénységnél, ha legjobban megoldják feladatukat.

Gyula KrúdyHősök ők, akik az iskolák felé tolonganak, midőn pipafüstös színű kezd lenni a falevél, holott az iskola környékén lakik az a pék, aki a legkisebb és legsavanyúbb kenyérkéket süti a városban. Ott árulják az álmatlanul emésztő gondot, a sápadt arcszínt, és a szabók itt varrják azokat a csodálatosan kopott ruhákat, amilyeneket száz esztendő óta nem lehetett látni Magyarországon. A tudomány csarnokának közvetlen szomszédságában találhatók azok az úgynevezett szükséglakások, amelyeket azelőtti korszakokban csak akkor ismertek az emberek, ha városuk porig égett; itt mutogatja sárga kapuját a kórház, ahová azelőtt büntetésből kerültek az emberek, ha életükben sok rossz fát tettek a tűzre; ugyancsak errefelé kell lenni valahol a hajléktalanok otthonának, amely a régebbi példabeszédekben a végsőket jelentette, valamint a szegényháznak, ahová csak a rossz tanulók kerültek, amikor bizonyos rendje volt az életnek az ország területén. Ma mind itt vannak egy csomóban ők, a ráncos homlokzatú házak ama szép fehérre meszelt, nemes elgondolású, szúrós levegőjű ház körül, amelynek a neve iskola.

A táblakép alapján növénytani ismeretek elsajátítása folyik éppen az osztályban, 1935-ben.

És az elszánt kis hősök topognak, tolonganak, áhítoznak manapság is a szent küszöb felé, ahonnan valaha a bölcsesség és jólét áradozott, míg manapság olyan gödrök vannak ezen a küszöbön, hogy az arkangyalok segítségére van szüksége annak, aki az ajtón be tud repülni. Ám sok kis hős megbotlik a küszöb gödreiben, és akkor olyan gyász van a családban az iskola megközelíthetetlensége miatt, mintha valaki meghalt volna. Mert az élet megváltozhatik körülöttünk, de az emberek ugyanazok maradnak.

*

Hősi tett volt azelőttiben is nyári vakáció után az iskola felé elindulni, holott békességgel és kitárt karral várták ott a jelentkezőt. Az emberbarátok ingyen tankönyvek ajándékozásával adták jelét, hogy az emberi jóság nincs kiveszőben. Tandíjat csak a módos szülők fizettek gyermekeikért. A hittanóra nem jelentette Ravaruskát.

Nagy hősi tett volt a szeptemberi indulás, midőn darab időre búcsút kellett venni a gyermekálmoktól, a bújósdi kertektől, a griffmadár fészkét rejtegető nagy fáktól, a fáradhatatlanul sürgölődő folyócskától, a bolyongó és gyermekkori hangokkal teli ligetektől, a kismacskától és a kiscsikótól: a drágalátos szabadságtól és a felejthetetlen gyermekjátékoktól.

Hőstett volt elhagyni a szülői házat, amelynek bodros fejű kéményei jó darabig néztek az elutazó után, mintha nem hinnének szándéka komolyságában; búcsút venni a kis telivértől, aki hónapokig lovacska volt; elmenni az önfeláldozó nagy kutya mellől, amely tiszteletükre óriási létére legyeket fogdosott; elfelejteni a zsongó kőrisfa alatti olvasmányainkat, a Robinsonokat, a Gullivereket és a Vernéket, hogy azontúl Mocnik úr legyen a házi szerzőnk.

A romantika hőse, az ifjú vándor, aki hódítva toppant az idegen város kapujában, kismiska volt a fiúcskához mérten, aki ismeretlen városban, ismeretlen emberek között magára maradt egy dohos szobában; holott odakünn még buzgó nyári hévvel világítanak a falombok, a kerekes kút láncai csörögnek, játékos fehér kutyácska fut a promenádon, és a mesterinasok javában labdáznak a réten. A könyvek kisbetűi még csípnek és rajzanak, mint a kiszabadult méhek, a tanító szigora oly érthetetlenség, mint az égiháború, a szobák egérszagúak, és a felhők úgy futamodnak el az ablakok előtt, mint a szegény rab tömlöce felett.

Már akkor is hőstett volt iskolába járni, amikor a pedellus oly csalogató volt, mint valami verbunkos huszár… Hát még manapság, amikor a szegénység bibliai pajzsos embere teszi keresztbe a kardját a küszöbön, és a báránykák közül csak azokat engedi átugrani, akinek megfelelő bélyegző van a hátán és arany csengő van a nyakában…

(1923)

Forrás: Krúdy Gyula munkái /Pesti album / Publicisztikai írások (arcanum.hu)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s