Benedek Elek születésnapja – A népmese napja
Elek Apó kútja (fotó: Vimola Ágnes) 2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék
Séta a kultúra ösvényein
elbeszélések, gondolatok, versek
Elek Apó kútja (fotó: Vimola Ágnes) 2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék
Hüvös és öreg az este. Remeg a venyige teste. Elhull a szüreti ének. Kuckóba bujnak a vének. Ködben
A magasban már az új évszak remek ólja felépült; az ember fázósan jó vacsorára, tüzelőre gondol,
Freud egyszer arról írt, hogy a civilizáció legfőbb feladata: megvédeni bennünket „a természet” ellen. Feltételezem, hogy „a természet”
ÁRKERT. Felmehetünk siklón is, bár fölösleges, minthogy mi gondolatban utazunk. A turultól nem kell megijedni, nem bántott még
Körülbelül huszonöt éve most, hogy a Nyugatban megjelent egy novella, Matyi, a kis fiú címmel. Abban az időben
Ringanak-bomolnak hárslomb-susogással, nyírág-zizegéssel szitakötő-fények. Hallgatom, mélyemben hogy keresik-ássák búvópatak-útjuk habtarajos évek. Megjártam mélyeket, ormokat, poklokat, szélörvény sorsom már csendesedik.
Meg kell vetnem a világot, mert nem sejti, hogy a zene magasabb megnyilatkozás, mint minden bölcsesség és filozófia…
Ezen a nyárvégi tikkadt délutánon Szemed ugy issza szemem tüzét, Oly pihegő-szeliden elomolva Mint a kékvizü tó a
Szeptember Egy angyal dicsérete E ködvilágban képe csöndben, árván csüng kis szobámban, a szívembe fészkelt sápadt falon és