Ady Endre: Egy megíratlan naplóból
dec. 25. Itt jött rám a Karácsony, Rám, a kesely arcú pogányra, Itt jött rám a Karácsony, Gyermekségem falujában S
Séta a kultúra ösvényein
elbeszélések, gondolatok, versek
dec. 25. Itt jött rám a Karácsony, Rám, a kesely arcú pogányra, Itt jött rám a Karácsony, Gyermekségem falujában S
Te tehén aki hagyod hogy annyiszor megfejjenek mindannyian ti azért kínzott kísérleti nyuszik hogy mi előírás szerint betegeskedhessünk te veréb
Jön a Karácsony fehéren S én hozzám is jön talán majd Valaki a régiekből. Csöndesen lép a szobámba S én
E napon halt meg Ráth-Végh István művelődéstörténeti szakíró (1959) Ráth-Végh István (Bp., 1870. nov. 23. – Bp., 1959. dec. 18.):
. Mesével nagy gyermekszemedben megjöttél újra szent karácsony, jöttél szívekbe sekrestyésnek: gyertyásan gyúljon az öröm. És minden oltár átkot fáklyáz,
Itt van a szép, víg karácsony, Élünk dión, friss kalácson: mennyi fínom csemege! Kicsi szíved remeg-e? Karácsonyfa minden ága csillog-villog:
Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, – valamit mindennap elmulasztunk. Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn, – s valamit minden tettben elmulasztunk. Áldozódunk a
Angyal zenéje, gyertyafény – kincses kezem hogy lett szegény? Nem adhattam ma semmi mást, csak jó, meleg simogatást. Mi győzött
[részlet] Maguk azt sem bánnák, ha mezítláb járkálnék az utcán! Pedig hát ha valakihez egy nő tartozik, már
Eső után a buja gombák S mint Florencban a májusi virágok, Úgy születnek szent garmadával Mostanában az új és új