Csoóri Sándor – Ilyenkor januárban
Ilyenkor januárban, amikor kinyitott borotvával rohangálnak a szelek az erdők között s a be-beszakadó hóban négykézláb vonszolja magát
Séta a kultúra ösvényein
Ilyenkor januárban, amikor kinyitott borotvával rohangálnak a szelek az erdők között s a be-beszakadó hóban négykézláb vonszolja magát
Köd alattam, köd felettem, a legjavát elfeledtem… Ezernyolcszáznyolcvanötben: rég volt, hogy világra jöttem. Születésem óta fáj: egyszer meghalni
Ami a kártyajátékot illeti, elég komoly kártyajáték a hühü, ami pedig a zsöllért illeti, elég szegény ember a
A budapesti Műcsarnok jubiláris tárlatán a mai magyar képzőművészet jelentőségét akarja ország-világ szeme láttára bemutatni és ezen a
Hogy már egyszer valahára Neked is végbucsút mondunk! Elmehetsz Isten hirével, Nincs egymással semmi dolgunk! Sok csinyt tettél,
Indulsz, pályavégzett év, Menj… de várj, ne menj magad, Sötét van a másvilágba’. Jó lesz egy kis égő
1926. december 29-én halt meg Rainer Maria Rilke „Rilke története, mondja Dehn, kísérteties módon félelmének története.” Ezt a
S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, mely egyetlen célod, tehát lelked és a lelkedben
Vidámodjunk fel néha – mondom magamban, amikor a Régi kastély környékén járkálok a Margitszigeten -, gondoljunk jó karácsonyokra
Beköszöntött a karácsony, s a fia még mindig nem jött vissza a háborúból. Az öregasszony egyedül élt közel