Közzétette:
Mindig váltani az élet ritmusát. Tudatosan és figyelmesen cserélni munkát és pihenést, koplalást és bőséget, józanságot és mámort, igen, még gondot és örömet is; tudatosan felállani az élet terített asztala mellől, mikor legjobban esik a bőség, tudatosan bekapcsolni gondokat és feladatokat, melyeknek nevelő erejük van. Nem elbízni
magad semmiféle helyzetben. Mindennek alján az isteni gondolat van, a szellem,
mely kormányozza a világot: s ez a szellem nem tűr semmiféle magabiztos kedvtelést, önhitt elégedettséget, pislogó és lusta kielégülést. Mindig alakulni s változtatni,
odasimulni és áldozni valamit, mindig adni, amikor kapsz, mindig továbbadni, amit
szereztél, így vagy úgy… Csak nem „biztonságban” élni. Mindig várni a vihart és a
tűzvészt. S ha beköszönt a vihar és a tűzvész, nem csodálkozni és nem sopánkodni.
Nyugodtan mondani: „Itt van.” S oltani és védekezni.
Márai Sándor: Füves könyv – Első kiadás: Révai Kiadó, Budapest, 1943, ISBN 963208497-7
Lighthouse 