Az aranygyapjú regénye

Közzétette:

 

 

Az ausztrál merinó

A juh természeténél fogva a hűvös és nedves éghajlatot kedveli. Ausztrália hatalmas legelőterületeket kínál a juhtenyésztés számára. A száraz és meleg éghajlat azonban a legtöbb vastag bundájú juhfajta számára elviselhetetlen volt. Egyedül a merinó az, amely jól megbirkózik az ilyen klímával, csakhogy a merinó juhok abban az időben Spanyolország monopóliumát képezték. A spanyol királyok csak ritkán adtak ki belőlük külföldre néhányat ajándékképen.

Véletlen szerencse folytán, amikor 1796-ban két új-dél-walesi hajó élelemért kikötött Fokvárosban, a kapitánynak sikerült megvásárolnia 26 merinó juhot. Természetesen nem ölték le őket, hanem elszállították Ausztráliába, és eladták a telepeseknek. Az értékes állatok java részét – öt anyajuhot és három kost – John Macarthur kapitány vette meg, aki 200—300 hektárnyi területen gazdálkodott, és már volt egy ezerdarabos nem merinó birkanyája. 1804-ben sikerült még további nyolc merinót megvásárolnia György királytól; több nem is maradt belőle Angliában.

Macarthur nevéhez fűződik az ausztrál juhtenyésztés és gyapjútermelés John Macarthurmegindítása. 1807-ben exportáltak először gyapjút: összesen 110 kg-ot, 1820-ban már 2000 fajtiszta merinóból állt Macarthur juhállománya, s a következő években ez a szám megsokszorozódott. Természetesen Macarthur már nem volt egyedül, a juhtenyésztő gazdaságok százai és ezrei alakultak meg. Ausztrália gyapjúexportja ugrásszerűen emelkedett. Az aranyláz idején sok ezer ember meggazdagodott, de az igazi, tartós gazdagságot az aranyat érő merinógyapjú, a golden fleece (aranygyapjú) hozta meg egész Ausztrália számára.

A merinó juhok gyapja különösen értékes, mivel sűrűbb és hullámosabb, mint az angol birkáé. Az állatok hozama a nemesítés következtében évről évre emelkedett. Macarthur merinói az 1820-as években egyenként 1,2 kg gyapjút adtak, 1900 körül az átlag már 3 kg fölött volt, jelenleg pedig az országos átlag kb. 4,5 kg, de néhány rekorder kostól évente 15—20 kg-ot is lenyírnak. (Összehasonlításul a világátlag kb. 2,5 kg.)

 

Az ausztrál merinó juhfajta

Kezdetben a juhtenyésztés kizárólag a gyapjútermelést szolgálta, mivel Angliában ez iránt volt nagy a kereslet. Az 1880-as éveket követően, amikor már lehetővé vált a fagyasztott húsok szállítása, a hústermelés is szerepet kapott. Az eredeti ún. szászmerinót más fajtákkal keresztezték: a Franciaországból behozott rombuillet és az USA-ból importált Vermont-merinó fajtákkal, melyek több húst szolgáltattak. A gondos tenyésztés folytán kialakultak olyan merinófajták, amelyek jól alkalmazkodtak az ausztráliai adottságokhoz: a hűvösebb és nedvesebb hegyi legelőkhöz vagy a száraz, meleg sztyeppeéghajlathoz.

A merinón kívül más fajták kitenyésztésével is sikeresen kísérleteztek az ausztrál juhtenyésztők. Ilyen pl. a polwarth, amely a merinó és a hosszú szőrű angol juhok keveréke. Nagyobb testű, mint a merinó, gyapjúja durvább és hosszabb. A corriedala juhot Új-Zélandból hozták át, a polwarth fajtával együtt kettős hasznú (gyapjú- és hús-) állatok. Nagy számban tenyésztik a crossbred fajtát, amely a leicesteri (angliai) kosok és merinó anyaállatok utóda, főként húsállat , gyapja gyengébb minőségű.

Forrás: Balázs Dénes: Ausztrália Óceánia Antarktisz (98-99. oldal) Gondolat Kiadó, 1978 ISBN 963 280 677 8

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s