A Sintó lényege

A sintó ( nyugaton shinto) újabb képviselői a sintó lényegét a természetfölötti tiszteletében látják, amelyen a gyermeki szeretet, az állampolgári lojalitás, a barátság, hűség és egyéb erények épülnek. Hirata azt mondja:„Ne törődjünk az emberek dicséretével vagy gáncsaival. Cselekedjünk mindig úgy, hogy a láthatatlan istenek előtt ne kelljen szégyenkeznünk. Hajolj meg isten előtt, aki láthatatlanul uralkodik, törekedj beléd oltott lelkiismereted megnemesítésére, akkor az igaz útról nem térsz le soha”.

A nemzeti gőg a sintó erkölcsi tanításokban való fogyatékosságát arra vezeti vissza, hogy miután az emberek (t. i. a japánok) istentől származnak, azzal a képességgel jönnek a világra, hogy tudják mi a jó és mi a rossz és tudják azt is, hogy mit kell cselekedniök. Ezért nincs semmi szükség arra, hogy a vallás erkölcsi előírásokat adjon, törvényeket és szabályokat, követelményeket és tilalmakat állítson fel. Ha ilyesmire szükség volna, akkor az ember alábbvaló lény volna az állatnál, amely (mindenesetre az embernél csekélyebb mértékben) törvények nélkül is tudja, hogy mit kell cselekednie. Ha van a világon rossz, azért van, mert még az istenek sem tudták megsemmisíteni. Mennyivel lehetetlenebb tehát, hogy az emberek óvakodjanak tőle. A gonosz hatalma ejti szerencsétlenségbe a jókat s az teszi szerencsésekké a gonoszokat. Hogy ezt az ellentétet ki kell egyenlíteni, azzal a sintó nem törődik, s a legegyszerűbb megoldásról, a másvilágon, a halál után való kiegyenlítésről semmit sem tanít. A túlvilági ítélet és élet gondolata helyett halottaiknak az élők emlékében való életén fekszik a hangsúly, minek gyakorlati erkölcsi következménye az, hogy a japán nem engedi kihalni a családját. Ha fiai nincsenek, örökbefogadás segítségével gondoskodik utódokról, akik az elhunytak emlékét ápolják.

A sintó vallás formái és szelleme teljesen át van itatva buddhista gondolatokkal és külsőségekkel. A valláskeveredés e termékének, a japán népvallásnak külön neve is van: ez a Ryōbu Shintō, az istenek kettős útja. A sintó az előkelők, a tudatos nemzeties irány híveinek a vallása. A művelt japánok ezen is, azon is túl vannak már s a nagy felkészültséggel térítő kereszténység sem elégíti ki őket. Ők nem hitet és megnyugvást keresnek, hanem a modern nyugati kultúrával akarnak lépést tartani, sőt azt is szeretnék túlszárnyalni.

Forrás: Szimonidesz Lajos – A világ vallásai (191. oldal) Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozata, Dante Kiadás, Háttér Kiadó. Budapest ISBN 963 7455 93 0