“fagyot hoznak, rendet tesznek, / fagyos ujjal ölelgetnek” Csukás István
A népi megfigyelés szerint a tavaszi meleg napok május 12-13-14-én (Pongrác, Szervác, Bonifác) hirtelen hidegre változnak, nem ritkák az éjszakai fagyok. Hogy a fiatal palánták ne károsodjanak, uborkát, paradicsomot, babot általában csak a fagyosszentek elmúltával ültették el s védekezésképpen a gyümölcsösökben ilyenkor füstölnek.
Ady Endre: Fagyosszentek (1899) Be kén’ jól rendezni Vácot, Odazárni Bonifácot, Szerváciust és Pongrácot… Mert az már szörnyü és galád, Hogy mit művel e szép család… Megszégyenít májust, tavaszt, Fület és lábat megfagyaszt… Összejött egy sokadalom, Hogy halljon egy kis térzenét |
– Melyről már túl sok a dalom – S pár perc és rebbent szerteszét… Riporterünk is visszatért, – Nos, tartottak künn térzenét? – Igen – szólt kurtán, fagyosan. – A banda játszott ám azért, Mert hát történt egy kis hiba: Szájhoz fagyott a trombita… |
A hagyomány szerint a Krisztus utáni 3-4. században élt három szentéletű férfi a keresztény hitéért halt mártírhalált, míg más források szerint a három szent azért fagyott halálra, mert ruháikat a szegényeknek adták. Egyes kutatók a fagyosszenteket magyar szenteknek nevezik.
Tény, hogy a magyar néphit számos legendát ismer a három férfiról: ezek szerint Pongrác kánikulában, a subájában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsípték a szúnyogok. Mivel ezért ők haragszanak ránk, bosszút esküdtek ellenünk, és évről évre visszajárnak, hogy tönkretegyék a termést. Fagyot ráznak, letarolják a veteményt, megdermesztik a földet, sok fájdalmat okozva ezzel az embereknek. Egyes vidékeken viszont úgy vélik, hogy e rosszindulatú szentek jóságosak is tudnak lenni, ugyanis ha kisüt a nap, bő termést hoznak a szőlősgazdáknak.
Forrás: József Attila Könyvtár – Dunaújváros