John Hunyadi (Chronica Hungarorum)

Hunyadi János törökellenes hadjáratai

Közzétette:

 

 

Hunyadi vállalkozásai közül három emelkedik ki: az ún. hosszú vagy téli hadjárat 1443 második felében, a pápai kezdeményezésre és nemzetközi támogatással megvalósult 1444-es keresztes háború és végül a balkáni összefogás reményében megindított 1448-as támadás. Az 1443-as hadjárat fő célja a török főváros, Drinápoly elfoglalása volt. Hunyadi 25—30 ezer fős seregét, amely főleg magyarokból és lengyelekből, kisebb részben pedig szerbekből, románokból és bosnyákokból állt, mintegy 3000 szekér kísérte. Ezek részben az utánpótlást szállították, részben lőfegyverekkel felszerelve a lovasságot és a gyalogság hadműveleteit segítették. Bár Drinápoly elfoglalása nem sikerült, a magyar sereg mélyen behatolt oszmán területekre, és úgy tért haza, hogy egyszer sem szenvedett vereséget. Igaz, ehhez az is hozzájárult, hogy a török főerőket éppen egy Anatóliában kirobbant John Hunyadi (Chronica Hungarorum)lázadás leverése kötötte le.

A hosszú hadjárat sikerén felbuzdulva a pápa azonnal új hadjárat megindítását kezdeményezte, s ehhez Velence és Genova támogatását is megszerezte. A haditerv szerint a két városállam flottája lezárta volna az Európát Ázsiától elválasztó szorosokat, hogy az anatóliai török erők ne tudjanak átkelni Európába, az Ulászló vezette szárazföldi sereg pedig közben megsemmisítő vereséget mért volna a balkáni török csapatokra. A terv sikerrel kecsegtetett, és ezt II. Murád szultán is jól tudta. 1444 nyarán éppen ezért vállalta, hogy visszaadja Szerbiát Brankovics György szerb despotának, Magyarországnak pedig 100 ezer arany hadisarcot fizet, és 10 évre szóló békét köt vele. Ulászló beleegyezésének a megszerzése érdekében Brankovics valamennyi magyarországi birtokát átengedte Hunyadinak, aki a király nevében alá is írta az egyezséget. Ennek ellenére a királyi tanács és maga Ulászló is a támadás megindítása mellett döntött, miközben Brankovics és az oszmánok teljesítették ígéreteiket. A helyzet bizonytalanságát fokozta, hogy a szerb fejedelem a történtek után megtagadta a hadjáratban való részvételt, a genovai gályák pedig – természetesen jó pénzért – átszállították az oszmán csapatokat a tengerszoroson. Az Ulászló vezette 20 ezer fős magyar, lengyel és román sereggel szemben így mintegy 50 ezer főre becsült török ármádia sorakozott fel. Ilyen erőviszonyok mellett a november 10-én Várna közelében lezajlott ütközet végkimenetele aligha lehetett kétséges. A kezdeti sikerek ellenére a keresztény csapatok súlyos vereséget szenvedtek. A több ezer névtelen katona mellett életét vesztette a bátor, de vakmerő uralkodó és több magyar főméltóság. Maga Hunyadi is csak üggyel-bajjal menekült meg.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (123—124. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s