Közzétette:
Számtalan adat szól arról, hogy a köznemesség köreiben is akadtak a világra nyitottabb, közügyek iránt érdeklődő és környezetükkel szemben jóval igényesebb családok. Kazinczy például azt is feljegyezte szegény lakásban élő nagyapjáról, hogy az „erlangeni német és lipsiai [lipcsei] deák újságok kedves csemegéi valának”, s gyönyörűségét a Gespräche im Reich der Todten s a Febronius olvasásában lelé”. Bél Mátyás is megemlítette az ottani nemesség „művelődés iránti érdeklődését”. „Ez az, amit a külső és belső háborúk után fennkölt gondolkodással fölkaroltak.” Más megyékből is ismerünk adatokat arról, hogy a köznemesek egy része olvasott, képezte magát, s a Biblia és a kalendárium mellett számos könyvet tartott otthonában. Egy 18. századra és a 19. század első felére vonatkozó kimutatás még a török által leginkább elpusztított Bács megye esetében is 23 magánkönyvtárról ad számot, s ezek közül 20 vidéki nemesi könyvtár volt. A dunántúli 
Skublics család apáról fiúra öröklődő könyvtárában, amely 1831-ben 790 műből, illetve majdnem 2000 kötetből állt, mindaz megtalálható volt, amely a kor viszonyai közötti tájékozódáshoz és a korszertű gazdálkodáshoz szükséges lehetett: szépirodalmi, filozófiai, jogi és közgazdasági munkákból, az útleírásokon át a matematikai, csillagászati, fizikai, orvosi és építészeti munkáig minden. Köztük Hugo Grotius klasszikus munkája (A háború és a béke jogáról) latinul, Voltaire és Rousseau műveinek 100 illetve 30 kötetes kiadása franciául, valamint Herder válogatott írásai 28 kötetben németül.
A napóleoni háborúk korától kimutathatóan megnőtt a tehetős birtokos, nemesség lakóhelyével szembeni igényessége is. A 19. század első évtizedeiben egyre-másra épültek az alápincézett, cseréppel vagy zsindellyel fedett, 150—700 m2 alapterületű és 4—6, sőt olykor 8—10 szobás, kastélyszerű, impozáns vidéki kúriák, amelyek a lakófunkciók mellett az igényes társas együttlétre és a reprezentációra is lehetőséget adtak. Ezek jellegzetes stílusa már nem a barokk, hanem az antik formákat idéző, arányosságra és nyugodt ritmusú tagoltságra törekvő, elől a külső tér felé nyitott oszlopsorokat alkalmazó klasszicizmus volt. Ehhez alkalmazkodva a lakások bútorzata is megváltozott. Az asztalok, székek és szekrények ívelt lábai „kiegyenesedtek”; divatosak – legalábbis néhány évtizedig – a merev vonalak számítottak.
Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (294—295. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9
Lighthouse 