Egészségvédő növények – Dió

(Juglans regia)

A dió őshonos növényünk, a honfoglaló magyarság vándorlása során ismerkedett meg vele, és már gyűjtötte és fogyasztotta is a termését. A diófák összefüggőbb állományban a folyókat kísérő erdőkben fordulnak elő. Legismertebb eredeti termőhelyük Tiszacsécse és Milota környékén található, ahonnan jó fajtái is származnak.

Jelentősége

A dió magról nem örökíti kedvező tulajdonságait. A heterogén állományú, bizonytalanul termő magoncdiósokat lassan felszámolják. A közönséges dió (Juglans regia) magoncalany a legelterjedtebb. A ráoltott nemes nagy koronát nevel. Alanyként gyors növekedése miatt a Tiszacsécsei 2 fajta a legalkalmasabb. A fekete dió (Juglans nigra) gyengébb növésű, a környezeti viszonyokkal szemben igényesebb alany. A nem kielégítő affinitás miatt egyes fajták túl gyengén növekednek rajta

Táplálóértéke

A dió az egyik legegészségesebb ennivaló. A dióbélben nincs koleszterin. Olajtartalma igen egészséges, mert az ember számára nélkülözhetetlen, többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmaz. A dióbél olajtartalma, fehérjetartalma jelentős. Az ember számára nélkülözhetetlen 8 aminosav mindegyikét tartalmazza, szinte a szükséges arányban és mennyiségben, A dió különlegessége az, hogy tartalmazza az omega-3 nevű zsírsavat, amelyet az emberi szervezet nem tud előállítani, de számára elengedhetetlen fontosságú, nélkülözhetetlen, Külön figyelmet érdemel magas ásványianyag- és vitamintartalma.

A levert diókat össze kell gyűjteni és megtisztítani. Azokat a gyümölcsöket, amelyekről a dióhéj nem akar lejönni, műanyag zsákba rakjuk, és egy napig füllesztjük. A diót száraz, szellős helyen egy rétegben tovább szárítjuk, majd tovább is szellős helyen tároljuk. Egy kiló dióból fél kiló belet fejthetünk. A házi és cukrászsütemények és az édesipari üzemek gyártmányainak egyik nélkülözhetetlen anyaga a dióbél.

Gyógyhatása

Gyógynövény. Gyógyászati célra a növény levelét, termésének külső húsos burkát (diókopács) és a népi gyógyászatban a csonthéjon belül a terméseket elválasztó, éretlenül nagyon keserű hártyát hasznosítják. A levelet csak a fáról szedjük, és a szép egészséges levelet kell gyűjteni a száráról leválasztva, Gyűjtési ideje: június—augusztus. A diókopácsot diószüretkor, szeptember táján kell gyűjteni. Ehhez érdemes kesztyűt húzni, mer lemoshatatlanul sötétbarnára színezi a kéz bőrét, A gyűjtött kopácsot szellőző helyen szétterítve alaposan meg kell szárítani, de a már megromlott , penészes részeket előtte és közben el kell távolítani. A levéldrog naftokinon-származékokat (juglont), cserzőanyagokat,flavonoidokat, illóolajat tartalmaz, A diókopács juglont és hidrojuglon-glikozidokat tartalmaz. Külsőleg bőrbetegségekben, pattanások, kelések, fekélyek, ekcéma esetén lemosásra, borogatásra alkalmazzák. Aranyér ellen a növényből készített ülőfürdő javallott, Belsőleg csak a népi gyógyászat használja elvétve. A dió vértisztító hatású, A diókopács főzetét izzadás esetén javasolják. Maga a termés telítetlen zsírsavakat tartalmaz,

Gyógyhatású készítményei

Tea: 2 teáskanálnyi levelet 100 ml vízzel leöntünk, amit felfőzünk és negyedóra állást követően leszűrjük, Használata gyomor- és bélhurut ellen javallott.