Új-Zéland kultúrája

Az ország döntő többsége fehér telepesek leszármazottja, így az ország arculatát egyre inkább az ő életformájuk és kultúrájuk határozta meg. A 20. század eleje óta azonban erőfeszítéseket tesznek a maori kultúra kipusztulásának megakadályozására. „Maori” annyit jelent, mint „bennszülött”, a kettős szigetet „Aotearoának”, a „hosszú fehér felhő földjének” nevezték, bizonyára a gleccserek miatt. Hitük szerint ők Maui isten gyermekei, aki az Északi-szigetet kihalászta a tengerből: „Te Ika a Maui” (Maui hala). A Déli-szigetet viszont így nevezték: „Te Waka Maui” (Maui kenuja).

A maorik, akik isteneiket a természetből származtatták (Tangara, a tenger istene; Tane, az erdők istene stb.), szokatlanul hűvös országba érkeztek; a magukkal hozott élelmiszernövények közül csak a táró s az amerikai édesburgonya termett meg. Házaikat a bőségesen lelt totara fából készítették; a raktárak oromzatát és oldalfalait faragásokkal díszítették s rozsdavörösre festették. A falvakat – háború esetére – erős cölöpökkel vették körül.

Maori őslakosok a 19. század közepéből

A maorik a Csendes-óceán egyik legharciasabb népe voltak. Ha a törzset sérelem érte, bosszút álltak; ha ezt elmulasztották, elvesztették becsületüket és erejüket. A törzs hármas tagolódásban élt: az első rétegbe a főnökök és a varázslók, a másodikba a harcosok, a kézművesek és a vadászok, a harmadikba a rabszolgaként tartott hadifoglyok tartoztak.

A ház- és kenuépítés szakrális tevékenység volt, papi vezetéssel: az erre a célra kijelölt fatörzsek „tapuk” (érinthetetlenek ) voltak. Tabunak tekintették – a szó a polinéz kultúrkörből származik – meghatározott helyeken kívül a kultuszközösségek vezető személyiségeinek, például a főnököknek a használati tárgyait, fegyvereit, sőt élelmét és ürülékét is. A többi csendes-óceáni szigetre jellemző kultikus kannibalizmus helyett a maorik emberevése profán volt. A krónikák szerint a kannibalizmus még a 19. században is létezett.

A Yo (minden létező, így az istenek legbelső lényege is) tanítása mindmáig titkos tannak számít. A tan meglepően hasonlít a hinduista és buddhista tanításokra.

Zene, irodalom, színház

A maoriknak jelentős zenei kultúrájuk volt: a harmonikus ének gyakran eksztázisba korbácsolta őket: legismertebb a wero-tánc. Miután az angolok elfoglalták a kettős szigetet, provinciális gyarmati irodalom alakult ki (Samuel Butler, Vincent Pyke stb.)Az új-zélandi irodalom első világhírű szerzője Katherine Mansfield (1888—1923).

Az 1970-es és ’80-as években jelentős színházi társulatok alakultak (Wellingtonban a Downstage, Aucklandben a Mercury Theatre).

Forrás: Ezerarcú világunk – Ázsia, Ausztrália (527. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993 ISBN963 7961 04 6 ISBN 963 7961 33X