Közzétette:
Az avar kor egyik érdekes és sokat vitatott kérdése a régészeti leletekben a 7. század közepétől kimutatható stílusváltás. A korai korszakra jellemző lemezes és préselt övdíszítéseket ettől kezdődően öntött technikával készített és griffes-indás motívumokkal díszített övveretek és szíjvégek váltották fel. Ebből kiindulva a 19. század végén merült fel – s azóta is újra és újra felbukkan –, hogy a griffes-indás régészeti kultúra hordozói nem avarok, hanem újonnan betelepült török nyelvű onogur-bolgár és/vagy finnugor nyelvű magyar néptöredékek voltak. Az 1960-as évek végétől kezdődően László Gyula erre építette kettős honfoglalás néven ismertté vált elméletét, amely szerint a 9. század végi honfoglalók – Árpád magyarjai – a Kárpát-medencébe érkező magyaroknak tulajdonképpen nem az első, hanem második hulláma voltak. A 7. és a 9. századi honfoglalók szövetségét László szerint házasság is megpecsételte. Anonymusnak ama utalásából, hogy Árpád fia, Zsolt egy helyi fejedelem leányát vette feleségül, valamint a nagyszentmiklósi kincs elemzéséből arra következtetett, hogy a kései avar, vagyis magyar kagáni dinasztia egyik leánya az Árpádok famíliájába ment férjhez.
A magyarok vándorlása
A neves régész régi-új elmélete megosztotta , s azóta is megosztja a kutatókat. Bizonyító erejű nyelvi adatok híján a szakemberek többsége elvetette fantáziadús elképzelését. Néhányan azonban hitelt adtak neki. Közéjük tartozott a kiváló medievista, Engel Pál, aki a székelyekkel azonosította a 700 előtti állítólagos betelepülőket. Hajlott elfogadására a neves antropológus professzor, Lipták Pál is, aki az 1970-es években úgy látta, hogy „Az avar korban igen jelentős antropológiai különbségek vannak az egyes népességek között.” Az avarként azonosított leletek koponyaméretei alapján Fóthi Erzsébet legújabban viszont azt mutatta ki, hogy „a korai és késő avar kor felövezett férfiai embertanilag lényegében azonos népességnek tekinthetők”, illetve hogy „az indásokat a korai népesség leszármazottaiként tarthatjuk számon”. Ha ezt elfogadjuk, akkor a kettős honfoglalás csak úgy képzelhető el, ha az avarság egészét magyarnak vagy a magyarral rokon népnek tartjuk. Az utóbbi években ilyen nézetek is felmerültek. A rendszerváltás utáni időkben emellett érvelt például Vékony Gábor régész és Király Péter nyelvész. Perdöntő bizonyítékkal azonban egyikük sem tudott előállni. A honfoglalás régóta 895-re datált időpontját tehát ma is helytállónak kell tekintenünk. Ehhez – az avarkor avatott kutatójának, Szádeczky-Kardos Samunak az okfejtését elfogadva – legfeljebb annyit tehetünk hozzá, hogy teljes bizonyossággal nem tudhatjuk, mikortól lehet, vagy éppen kell finnugor (előmagyar) nyelvű etnikum jelenlétével számolni a Közép-Duna-medencében.
Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (22—23. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9
Lighthouse 