A 2. magyar hadsereg pusztulása megerősítette a konzervatív körök és a Kállay-kormány arra irányuló szándékét, hogy az angolszász szövetségesekkel fegyverszüneti tárgyalásokba kezdjenek, és felkészüljenek a kiugrásra. Ez késztette a német vezetést arra, hogy elrendelje Magyarország katonai megszállását. Erre – a megzsarolt Horthy beleegyezésével – 1944. március 19-én került sor.
A megszállás után megalakult szélsőjobboldali és németbarát Sztójay-kormány feloszlatta a baloldali és polgári ellenzéki pártokat, a németbarát szélsőjobboldali újságok kivételével minden napilapot betiltott, lecserélte a vármegyei és városi vezetők jelentős részét, s mintegy 3000 „megbízhatatlan” közéleti személyiséget a németekkel együttműködve letartóztatott. Döntő változás következett be az ország 800 ezer fős zsidóságának helyzetében is. Adolf Eichmann irányításával és a magyar csendőrség, valamint a lefejezett közigazgatás aktív közreműködésével megkezdték a zsidók gettóba gyűjtését, majd deportálásukat munka-, illetve megsemmisítő táborokba. 1944. június végéig csaknem 440 ezer főt, a vidéki zsidóság túlnyomó többségét szállították ki az országból, akik közül csak nagyon kevesen tértek vissza. A külföldi és hazai tiltakozások, valamint az egyre nyilvánvalóbb német vereség és a normandiai partraszállás hatására 1944. július elején Horthy végre leállíttatta a deportálásokat. A mintegy 200—250 ezres budapesti zsidóság közel kétharmada így végül megmenekült a pusztulástól. A soah túlélői közé tartoztak a zsidóság leggazdagabb és legbefolyásosabb képviselői, a Weiss, Chorin és Kornfeld családok tagjai is, akik a németekkel kötött egyezség alapján – vállalataikat 25 évre átadták az SS-nek – még júniusban elhagyták az országot. A vesztességek azonban így is rendkívül súlyosak voltak: a deportálások vagy a munkaszolgálat áldozatává vált többek között a költő Radnóti Miklós és az író, irodalomtörténész Szerb Antal, az ipar és tudomány nagyjai közül Bródy Imre és Richter Gedeon, a politikusok közül pedig többek között a szociáldemokrata Mónus Illés és a liberális demokrata Vázsonyi János.
Auschwitz, 1944 nyara: idős zsidó nő kisgyermekekkel útban a gázkamrák felé
Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (421. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9