Közzétette:
„A római főpap, boldog Péternek az elsőségben utóda, nem csupán tiszteletből az első az egyetemes egyházban, hanem azért is, mert övé a legfelsőbb és a teljes törvénykezői hatalom, a hitet és az erkölcsöket, valamint az egész világon levő egyházak fegyelmezését és kormányzását illetőleg.” (218. kánon.) „A törvényesen megválasztott főpap, attól a pillanattól kezdve, hogy a megválasztását elfogadta, isteni jogon gyakorolja a legfelsőbb törvénykező hatalmat.” (219. kánon.)
Az egyházban azonban egyeduralkodó. Egyetemes zsinat csak az ő meghívása alapján ülhet össze (222. kánon) és határozatai is csak akkor érvényesek, hogyha azokat a római főpap megerősíti és kihirdeti.
Egyházkormányzó tevékenységében tanácsadó és segítő testületként áll mellette a bíborosok testülete, amely az ószövetségi törvény véneinek számához igazodva 1586 óta legfeljebb 70 tagból (6 püspök, 50 presbiter és 14 diakónus) állhat, s melynek tagjait a pápa nevezi ki. A bíborosok állnak a különböző pápai hivatalok élén s ők választják a pápát. Az egyház ügyeit udvarának (curia Romana) különböző hivatalaival végezteti. A fontosabbakat saját elnöklete alatt a bíborosok gyűlésében intézi el, mely célra 11 congregáció van szervezve, a törvényszéki ügyek a tribunálok (a Tr. Sacrae Poenitentiariae, St. Romana Rota és a Supremum Tribunal Signaturae Apostolicae ) hatáskörébe vannak utalva, a gazdasági és egyéb ügyeket officiumoknak nevezett hivatalok látják el. (Cancellaria, Dataria, Camera Apostolica, Officium Secretariae Status és a Secretariae Brevium ad Principes et Epistolarum latinarum). Ezenkívül – a kódex szerint a polgári hatalomtól függetlenül – joga az, hogy a világon bárhová legátusokat küldhessen s azokat intézkedési jogokkal felruházhassa. A legátusok (nuncius vagy internuncius) a pápa diplomatái. Szüksége van rájuk, mert a kódex megállapításai dacára a katolikus egyház mégsem teljesen független az államhatalmaktól. Intézkedései felett a modern államok főfelügyeleti jogot gyakorolnak, a katolikus egyháznak más vallások területét érintő akcióiba stb., úgy hogy a pápának korlátlan egyházi jogai gyakorolására az illetékes államokkal megegyezéseket (konkordátum) kell kötnie.
Kép a mennyországból. Részlet Luca Signorellinek (1441—1523) az orvietói dómban levő festményéből, mely a mennyországban levő angyalok csoportját ábrázolja, amint muzsikálnak s a mennybe jövő üdvözültekre virágokat szórnak és az üdvösség koronájával várják őket. Az eszményítő és elvont teológiai gondolatokat is pompás plaszticitással kifejezésre juttató egyházi művészet a néphit legszilárdabb bástyája.
A külső egyházkormányzat gerince a püspöki kar, amely fölé történeti jogon a pátriárkák, prímások és metropoliták fokozata van ugyan beépítve, ezek azonban csak adminisztratív fokozatok.
A püspökök az apostolok utódai, akik a római főpap fennhatósága alatt szintén isteni jogon kormányozzák azokat az egyházakat, amelyek rájuk vannak bízva. A püspököket nem a pápa nevezi ki, azonban codex mégis biztosítja azt, hogy csak olyan férfiak lehessenek püspökök, akiket a pápa alkalmasnak talál. Először: csak az lehet püspök, aki bizonyos követelményeknek megfelel, aminek eldöntésére egyedül az apostoli szék illetékes (331. kánon 3. par.). Másodszor: csak olyan személy nevezhető ki, akiről kinevezése előtt a római főpap megállapította, hogy kinevezhető s aki ezen megállapítás előtt a pápai szék által megkövetelt hűségesküt letette (322. kánon). A püspök joga és kötelessége a reá bízott egyházmegye kormányzása; ügyelnie kel arra, hogy az egyházi fegyelem meg ne lazuljon, különösen a szentségek és szentelmények kiszolgáltatása, isten és szentek tisztelete, isten igéjének hirdetése, a búcsúk és az alapítványok tekintetében, gondjuknak kell lennie arra, hogy hite és erkölcsei tisztaságát a papság is, a nép is megőrizze, hogy a hívek a keresztény igazságban kellőképpen oktattassanak s hogy az iskolák berendezése megfeleljen a katolikus vallás szellemének (336. kánon). Egyházmegyéjük területén kell lakniok, egyházmegyéjük egyházait egészben vagy részben évenként meg kell látogatniok, állapotáról ötévenként tartoznak a legfőbb főpapnak jelentést tenni s ugyanakkor Rómában Péter és Pál sírját is meglátogatni s a római főpapnál jelentkezni tartoznak (340. és 341. kánon).A püspöknek is udvara van, amelynek tagjai: a vicarius generalis, officialis, cancellarius, promotor instititae. Defensor vinculi, synodales, iudices et examinatores, parochi cosultores,auditores notarii, cursores et apparitores (363. kánon) s neki is van szenátusa és tanácsa a püspöki székesegyház mellé rendelt kanonok testületében.
A lelkipásztorkodással foglalkozó parochusok, plébánosuk hivatásukat az egyházmegyei püspök jogán és az ő fennhatósága alatt végzik.
Ez a vezérkar vezeti az egyházat, mely mellett a szegénységet, szüzességet és engedelmességet fogadott szerzetes- és apácarendek szent élettel, kegyes elmélyedéssel, igehirdetéssel, tanítással, betegápolással szolgálják az egyház eszményeit.
Forrás: Szimonidesz Lajos – A világ vallásai (541-543. oldal) Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozata, Dante Kiadás, Háttér Kiadó. Budapest ISBN 963 7455 93 0
Lighthouse 