Sibiului (Romania)

Erdélyt járva – Szerdahely

Közzétette:

 

 

Szerdahely, az egykori Szerdahelyszék központja, a Szebeni-havasokhoz tartozó Szerdahelyi-hegység északi lábánál, a Szerdahelyi patak mellett, a Nagyszeben—Szászsebes főút mentén fekszik. A település első okleveles említése a 13. század végéről származik.”

Miercurea Sibiului(Zsidi Vilmos)

Mint az a fentiekből kiderült, a környéken minden erről a kedves kisvárosról lett elnevezve. Amiről annyit első hallásra is tudunk, hogy szerdánként volt megtartva heti vására. Mégpedig igen nagy vásárok lehettek ezek, hiszen akkora a főtere, hogy egy gyalogezred is nyugodtan elférne rajta. Ehhez képest ma egy-egy gyalogos szeli csak át a házak közötti irdatlan űrt, aminek felső szegélyén a Nagyszeben felé áradó forgalom halad. Hihetetlen hát a kontraszt a rohanó világ és a békésen szendergő városka között. Szinte hallani is lelki füleinkkel, hogy eljár Szerdahely fölött az idő. Pedig pazar díszletek maradtak a múltból itt is, A piacteret keretező polgárházak mellett – amik közül egyiknek látogatásunk előtt nem sokkal borult ki a homlokzati fala – legfőképpen a 14. században gyökerező, végső formáját a 19. században elnyert evangélikus erődtemplom vonja magára a figyelmünket.

Lutheran fortress church in Szerdahely (Romania)

Az evangélikus erődtemplom

Oda is megyünk és becsengetünk. Kedves asszonyka tárja ki előttünk a magas falon lévő egyetlen ajtót – ami piros színétől és picinységétől egészen mesebelinek tűnik –, miközben férjeura épp a harangokat kongatja. No automatic – nyugtázom tört nemzetköziséggel, hogy nem gombnyomásra működik a szerkezet, s bizony bele kell kapaszkodni rendesen a kötélbe, ha hangokat akarunk kicsalni az öreg öntvényekből. (Amikből az útikönyv szerint három lakik a jellegzetes fagalériás toronyban.) A feleség mosolyog, s ha tudnék németül, talán folytathatnánk tovább is az ígéretesnek induló beszélgetést. Így viszont csak hagyja, hogy körüljárjuk belülről a falakat, s betérjünk az eredetileg román stílusban épült háromhajós templomtérbe.

És mondhatom, elámulunk mindattól, amit látunk. A lakó- és éléskamráknak kiépített oldalsó fülkékben, igaz, már csak egy-két egér meg emlék bolyong, a gabona tárolására szolgáló szuszékok viszont egytől egyig megvannak. A körív egy szakaszán pedig lőcsös szekér, meg a föld műveléséhez szükséges tartozékai lomosodnak-porosodnak.

Furcsán is hatnak mellettük a család aprajának műanyag játékai. Dehogy egy még meglepőbb műtárgyra mutassak rá: az udvarban, az ég alatt régi deszkákból eszkábált üvegház alkot miniatűr veteményeskertet.

Miercurea_Sibiului_Biserica_fortificata

Az evangélikus templom belső tere

A templom bejárati része emellett egy komplett konyhakert: a vékony karókra bab fog felfutni, s jut majd hely szemlátomást sok más zöldségfélének is. Úgyhogy ahhoz képest, milyen élettelennek tűnt kívülről templomunk, egészen nagy élet van idebenn, a falai között. És nincs is ezzel semmi baj. Mert miért is ne lakták volna be a kiürült kulisszákat, ha már eleve arra találták ki annak idején az ehhez fogható erődített templomokat.

Itt jegyzem meg, Szerdahely kifejezetten szerencsés településnek számít, hiszen a helyi emlékezet egyetlen ostromáról sem tud az immár kívül-belül megismert elragadó kegyhelynek.

De hát tudjuk, jobb volt félni, mint megijedni…

Forrás: Técsi Zoltán-Illyés Csaba – Erdély legszebb városai és főterei (42—43. oldal,Kárpáti Kincsestár, Pannon-Literatúra Kft. 2020 ISBN 978 963 237 236 5 | Képek: Wikiwand

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s