Sokszor már a hírközlő eszközök, a sajtó és a rádió is hírt adnak állítólagos ismeretlen eredetű repülő testekről – erre utal az UFO angol betűszó –, azt a gyanút keltve, hogy távoli bolygókról jött űrhajók, „csészealjak” röpködnek a Föld légkörében. Időnként elcsendesednek, majd ismét felröppennek az ilyen hírek, olykor valóságos tömeghisztériát okozva. Ezért lehet UFO-őrületről beszélni.
Az USA-ban – költséget és fáradtságot nem kímélve – több mint 40 ezer bejelentést megvizsgáltak, de egyik eset sem bizonyult idegen világból érkező űrhajónak, hanem a bejelentők annak néztek fényes bolygókat, meteorokat, meteorológiai vagy más rendeltetésű léggömböket, különféle jelzőrakétákat, halójelenségeket. Még egyetlenegyszer sem észleltek UFO-gyanús objektumot sem csillagászok – akiknek az a foglalkozásuk, hogy állandóan az eget fényképezik –, sem az erre illetékes légvédelmi figyelők. A józan emberek, akik ezekről a cáfolatokról értesülnek, tudomásul veszik, hogy ilyen nagy jelentőségű esemény – sajnos – nem történt meg.
Van azonban egy UFO-mítosz is, aminek furcsasága az, hogy a legmodernebb technikához, az űrhajókhoz kötődik. Az UFO-mítosz rabjai – éppen úgy, mint az asztrológusok – kívül állnak a tudományon, semmibe veszik a csillagászatot és fizikát, ami a 21. században joggal hamis világképnek nevezhető. Hiába értesülnek arról, hogy a csillagászat szerint a Naprendszer más bolygóin nem élhetnek értelmes lények, azzal szédítik egymást, hogy a Marsról jött lénnyel utaztak együtt az autóbuszon, és Vénusz-lakók szálltak ki egy onnan jött csészealjból. Nem egyes kivételes ember rögeszméje ez! Külföldön, ahol az üzleti szellem siet kihasználni a hiszékenységet, UFO-klubokat, -kongresszusokat rendeznek, több száz, sőt több ezer résztvevővel. Folyóiratokat, könyveket adnak ki, tele a legképtelenebb ostobaságokkal. Az UFO-hívek nem tartják a tudományt illetékesnek arra, hogy az UFO-k létét vagy nemlétét megállapítsa. A tudósokat elfogultsággal és előítéletekkel vádolják, így az ő szavukat meg sem hallgatják. Az UFO-őrületnek vannak olyan misztikusai is, akikkel ideggyógyász szakorvosnak kellene foglalkozni. Vannak ugyanis, akik azt híresztelik, hogy telepátia útján kapcsolatban állnak más bolygók értelmes lényeivel.
A gondolkodó embereket is megtéveszti, amikor a csészealj-hívők korlátoltsággal vádolják a tudósokat, akik nem tudják elképzelni, hogy létezhetnek Földön kívüli olyan más civilizációk, is, amelyek többre képesek, mint a földi ember. Ez az érvelés azonban teljesen hamis, mivel
— ha elismeri, hogy lehetséges más civilizáció is a miénken kívül, ez esetben el kell ismerni a légkörünkben közlekedő úrhajókat is,
— ha tagadja idegen űrhajók ideérkezését, akkor az idegen civilizációkat is tagadja.
Mind a két alternatíva hibás. A tudomány feltételezi más civilizációk létezését, olyannyira, hogy gyakorlatilag is foglalkozik a velük való rádió-összeköttetés megteremtésével. Nem tartja lehetetlennek azt sem, hogy idegen űrhajók ide látogassanak. Mai tudásunk szerint ugyan a fényéveket áthidaló űrhajót nem teszik lehetővé a fizika jelenleg ismert törvényei. Legfeljebb a rádió-összeköttetés után, a két civilizáció együttműködésével lehetne ezt megvalósítani. A ma tudománya azonban nem tehet végérvényes kijelentéseket a holnap tudományáról. Lehetnek a fejlődésben több százezer évvel előttünk járó civilizációk, felismerhettek olyan természeti törvényeket, amelyeket mi még nem is sejtünk.
Arra már a mai rakétatechnika is képes volna, hogy egy ember nélküli, műszeres berendezést felgyorsítson a III. kozmikus sebességre. Az ilyen űrrakéta elhagyva a Naprendszert, a Tejútrendszer középpontja körül kezdene keringeni, és az is megtörténhetne vele, hogy véletlenül eljut távoli bolygók közelébe. Annak a lehetősége is megvan tehát, hogy távoli civilizációk ilyen rakétái ide kerüljenek. Ez nem elvi kérdés. Sajnos azonban eddig még ennek semmi jele nincsen, pedig a tudósok örülnének ennek a legjobban.
Forrás: A távcső világa (482—484. oldal) Gondolat Könyvkiadó Budapest, 1980.