Közzétette:
A háború mindig költséges dolog, s ez Lajos korában is így volt. Kultúrára ennek ellenére a király, valamint a világi és egyházi főméltóságok is sokat áldoztak. A művelt és sok nyelven tudó Lajos visegrádi és budai udvarában nyüzsögtek a művészek és tollforgatók. 1358-tól kezdődően az ő megbízásából készült a Képes Krónikának nevezett latin nyelvű kódex, amelynek szerzője – talán Kálti Márk székesfehérvári kanonok – korábban geszták és krónikák alapján Lajos megkoronázásáig foglalta össze a magyar történelmet. Nevét 147 remekbe szabott, színes és a szöveghez igazodó, ám anakronisztikus, a korábbi századok szereplőit is 14. századi viseletben mutató miniatúrája után kapta. Ezek alapján megállapítható, hogy a kunok és a magyar előkelők egy része még mindig hosszú, sarkig érő kaftánra emlékeztető, felül testhez simuló, alul bő és fodros felöltőt viselt, amelyet deréktájt övvel fogtak össze. Lábukon puha csizmát, fejükön pedig hegyes tetejű és oldalt bevágott karimájú süveget hordtak. A nyugati mintákat követő divatosabb férfiöltözéknek viszont már a térd fölött végződő és derék alatt övvel díszített tunika számított, amelyre a mai pelerinre emlékeztető, olykor prémmel bélelt köpönyeget borítottak. Legfelül, a nyaknál ezt díszes kapocsboglár fogta össze. A tunika alatt lábhoz simuló, harisnyaszerű nadrágot viseltek, amelynek alsó része olykor cipőként szolgált. A kopás elleni védekezésül ezt bőrtalpakkal látták el. Ehhez az összeállításhoz általában ékkövekkel kirakott vagy hermelines, fölhajtott karimájú és kerek tetejű süveg társult. A képeken gyakran felbukkanó páncélos vitézek viseletéről megállapítható, hogy a henger alakú és lapos tetejű ún. üst- vagy fazéksisakot felváltották az ellenséges csapásnak kisebb felületet nyújtó kúpos tetejű sisakok különböző változatai. Maguk a páncélok készülhettek pikkelyszerűen összefűzött fémlapocskákból vagy nagyobb méretű vaslemezekből egyaránt. A női viselet legfontosabb változása az alak hangsúlyozásában állt. A test formáját elrejtő kaftánszerű női ruhákat felváltotta a derékig szorosan testhez simuló egybeszabott ruha, amit rokolyának vagy szoknyának neveztek. Ez alatt ingszerű alsóneműt, felette pedig a hideg elleni védekezésül palástot viseltek. Fejüket különböző típusú és méretű fátylak és főkötők borították: fedetlen fővel csak a hajadonok járhattak.
A magyar történelmet a 14. század közepéig összefoglaló, sok képpel díszített latin nyelvű krónika (Képes Krónika) első lapja, amelynek tetején I. (Nagy) Lajos látható. A királytól jobbra nyugatias viseletbe öltözött páncélos lovagok, balra pedig kaftánszerű, régi magyar köntöst hordó előkelők láthatóak.
A Képes Krónika mellett a kor másik fontos irodalmi emléke Lajos király regényes és persze heroizáló életrajza, amelyet a korábbi királytükrök és szentkirály-életrajzok mintájára a káplánként, majd a kancellária vezető jegyzőjeként a királyi udvarban dolgozó Küküllei János öntött formába.
A prágai (1348), krakkói (1364) és bécsi egyetem (1365)alapítását követően 1367-ben Pécsett megnyitotta kapuit az első magyarországi univerzitás. Hogy miért éppen Pécsett, és nem Budán vagy Esztergomban, az éppolyan rejtély, mint az, hogy miért csak néhány évtizedig működött. Kolozsvári Márton és György 1373-ban öntötték bronzba Szent György harcát a sárkánnyal, amely Európa első egészalakos bronz lovas szobra. A gótikus stílus jegyeit magán viselő remekmű a prágai várban látható. A korszak főleg szenteket ábrázoló faszobrai közül kiemelkedik az ún. szlatvini Madonna-szobor, amelyet ugyancsak a gótikus stílust idéző légiesség és könnyed nyúlánkság jellemez.
Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (109—110. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9
Lighthouse 