Budapest, 2010. október 14. A numerus clausus (zárt szám) elnevezésû törvény szövege Horthy Miklós kormányzó és Teleki Pál miniszterelnök aláírásával a Számokba zárt sorsok - a numerus clausus 90 év távlatából címû történeti kiállításon, a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban. MTI Fotó: Soós Lajos

A numerus clausus

Közzétette:

 

 

A felsőoktatás magas színvonalon folyt, ám előnyeit csak kevesen élvezhették. Az egyetemisták és főiskolások 1937—1938-as létszáma (13 ezer) csak alig egyharmaddal múlta felül az 1919—1920-as -ast (10 ezer), s valamivel elmaradt az1920—1921-estől (14 ezer). A diplomások száma ezért alig – mindössze 1%-ról 1,2%-ra – emelkedett 1920 és 1940 között. Az elitképzés másik negatívuma az 1920-ban életbe léptetett ún. numerus clausus törvény volt, amely némi módosítással az egész korszakban érvényben maradt. A zsidó diákok 1918 előtti 30% körüli aránya így kevesebb, mint felére csökkent, s kisebb-nagyobb ingadozással az 1930-as évek végéig 10% körül mozgott. Ezt követően még szigorúbbá vált a diszkrimináció: az izraelita fiatalok arányát a felsőoktatásban 10, majd a háború alatti években már 3% alá szorították.

 

Budapest, 2010. október 14. A numerus clausus (zárt szám) elnevezésû törvény szövege Horthy Miklós kormányzó és Teleki Pál miniszterelnök aláírásával a Számokba zárt sorsok - a numerus clausus 90 év távlatából címû történeti kiállításon, a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban. MTI Fotó: Soós Lajos

A numerus clausus és az a bizonyos öt százalék A numerus clausus (magyarul: „zárt szám”, értsd: korlátozott, maximált keretszám

A különböző iskolatípusok diákjainak társadalmi összetétele nagy egyenlőtlenségeket mutatott. Míg az egyetemisták szociális háttere nagyjából tükrözte a felnőtt társadalom arányait, a polgáriba szinte kizárólag parasztok, kispolgárok és munkások küldték gyermekeiket, a középosztálybeli családok és a felső rétegekhez tartozók nem. A középiskolákban viszont utóbbiak gyermekei tették ki az összes diák több mint 50%-át, noha maguk csak a társadalom alig 10%-át reprezentálták. A felsőoktatásban ehhez képest is egyenlőtlen arányok uralkodtak. Az 1930—31-es tanévben a 18—23 éves korosztályból a nagy- és középbirtokosok gyermekei közül minden 6., az ipari tisztviselők közül minden 18., a kisbirtokos parasztok gyermekei közül minden 121., a munkások gyermekei közül minden 1320. járt felsőfokú iskolába.

A társadalmi mobilitás gyorsítása érdekében az 1930-as években a kormányzat számos intézkedést foganatosított. Ilyen volt például a „Horthy Miklós ösztöndíj” létesítése 1937-ben „szegény sorsú, szorgalmas és nemzethű” egyetemisták és középiskolások számára, majd 1939-ben a Bolyai – 1942-től Györffy István – Kollégium létrehozása. Az itt összegyűjtött szegény, de tehetséges parasztfiatalok nemcsak tandíjat nem fizettek, de szenátusi ellátásban is ingyen részesültek. S végül mindezt betetőzte az Országos Tehetségkutató Intéző Bizottság felállítása 1941-ben. Ez évente 600 tehetséges, de szegény sorsú falusi gyermek ingyenes középiskolai beiskolázásáról gondoskodott.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (413—414. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s