Polinézia utolsó királysága

A vasárnap számukra szent. Nem közlekednek az autóbuszok, a taxik, néptelenek az utcák. Nem száll le repülő, a hajóforgalom szünetel. Minden étterem és üzlet zárva. Még a főváros, Nukuʻalofa legjobb szállodájában, a „Dateline Hotel”-ben is csak a legszükségesebbet kapják a vendégek. Sportolni, táncolni tabu. A rádióban nincs műsor, még virágot szedni is tilos. Csak a templomokban szabad énekelni; minden templomban három misét is tartanak.

Tongában nagyon komolyan veszik a kereszténységet. A vasárnap szent, semmi sem megengedett a templomba járáson kívül.

Tonga, Polinézia utolsó királysága, szinte mindent megtilt 108 000 lakosának, s alig tud valamit nyújtani. A tilalmat a metodisták kényszerítették ki; ez a leghatalmasabb keresztény gyülekezet VI. Taufa’ahau Tupou király kicsiny, 750 négyzetkilométeres, 176 szigetet magába foglaló birodalmában. Az 52 lakott sziget csaknem valamennyi lakója tagja a számos keresztény gyülekezet valamelyikének, melyek egykor lelki üdvükért küzdöttek. Az évi több tízezer turista azonban elhagyja a szigeteket, ha közeleg a vasárnap. Mennek a Fidzsi-szigetekre, Szamoára, Új-Zélandra.

A Nukuʻalofa-i piac szegényes: a szigeteken nem sok minden terem, s az életöröm hazája sem errefelé van.

De Tongán a hét többi hat napján sem tombol az élet. Ez alól a 23 000 lakosú Nukuʻalofa, a „szerelem városa” sem kivétel. Tongatapu, a fősziget, a Vava’u-szigetek és a Ha’apai-szigetcsoport mintha valamiféle polinéz biedermeier korban ragadt volna. le. „Mi konzervatívok vagyunk, és mi vagyunk az utolsó igazi polinézek” – nyugtatják magukat a „Friendly Island” lakói. Akik szívesebben hűsölnek egy kenyérfa árnyékában, mintsem, hogy a tűző napon arcuk verítékével keressék meg a kenyerüket.„Csak a bolondok izzadnak a munkától!”

Forrás: Ezerarcú világunk – Ázsia, Ausztrália (504. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993 ISBN963 7961 04 6 ISBN 963 7961 33X