Szingapúrban szinte minden működik

 

 

Mit csinál a tengerész Szingapúrban, Szingapúrban éjszaka? Ezt kérdezték a múlt század húszas éveiben egy slágerben, s a válasz olyan egyértelmű és ocsmány volt, mint minden nagy kikötővárosban. A tengerész felkereste és megcsodálta a Bugis Streetet, ahol egymást érik a lokálok és falatozók, s ahol az éjszakai élet Ázsia legszebb és legszemérmetlenebb transzvesztitái kezében volt.

A Bugis Streetet 1985-ben elbontották – modern metró és gyorsvasút épült a helyébe. A hetvenes években, a nyolcvanas évek elején a boom végigsöpört „Chinatownban”, „Little Indiában”, a malájok lakta falusias kisvárosokban. Tízszázalékos és nagyobb növekedési rátákkal megkezdődött a markológépek és buldózerek „nagy zabálása”. A gépek fölfalták a régi Szingapúrt látványosságaival és nyomorával egyetemben.

 

Van egy cím, amit sorozatban ötödik éve nem lehet elvenni Szingapúrtól. 2014 óta Ázsia New Yorkja, azaz Szingapúr a legdrágább város. (Fotó: Unsplash, Getty Images)

 

25 év alatt a lakosság 80 százaléka új otthonba költözött – kunyhókból, nyomornegyedekből, legfeljebb háromemeletes házakból toronyházakba, s a lakások háromnegyede a lakók tulajdona. A vezetékes víz – amit részben a szomszédos Malajziából szivattyúznak át – higiéniailag kifogástalan, áramkiesés gyakorlatilag nem létezik, a telefon és a telex jobban működik, mint Hamburgban vagy Berlinben. Annak ellenére, hogy 5,9 millió lakos zsúfolódik össze a kis szigeten, hogy a trópusi esők gyakran elárasztják az utcákat, közlekedési dugó alig van. A világon alighanem egyedülálló rendszer szabályozza a reggeli csúcsforgalmat: aki héttől tízig kocsival megy a városba, s autójában nincs legalább négy személy, öt dollár büntetést fizet – s a szisztéma meglepően jól működik.

 

A kínaiak számos isten és egyéb dolgok tiszteletére építenek templomokat, de az úgy nevezett Buddha Foga templom a legszokatlanabb vallási helyek egyike.

Csaknem minden meglepően jól működik: a mintaszerű nyugdíjrendszertől, melynek alapjaiból fedezték az új lakótelepek építését, az egészségügyi ellátáson és a napi szemételtakarításon át a világ egyik legszebb és legmodernebb repülőterének megépítéséig.

 

A számos éjszakai piacon mindenütt találunk „food-stall”-okat. A szingapúri mini-lacikonyhák bőséges választékot kínálnak kínai, maláj, indiai ételekből. Akár hidegen, akár forrón tálalva a rotyogó üstökből: mindenféle egzotikus csemege csábít a szabad ég alatt az éjszakai „ínyenc kalandra”.

Persze, Szingapúr megfizette ennek a viharos fejlődésnek az árát. Az árkádok alatti festői üzleteknek, ahol a legvadabb trópusi zivatar idején is lehetett vásárolni, át kellett adniuk helyüket a modern bevásárlóközpontoknak. Itt aztán minden kapható az üzlet fekvésének és vevőkörének megfelelően: olcsó ébresztőóra a szomszédos Malajziából idelátogató parasztasszonyoknak, avagy a legrafináltabb személyi számítógép az átutazó üzletembereknek. A legszebb ilyen bevásárlóközpontok az impozáns Orchard Roadon vannak. Ide igazán érdemes ellátogatni. Szingapúrban ugyanis nincs, vagy igen alacsony az adó. De érdemes felkeresni a régi üzletközpontok maradványait is; a Szingapúr folyó rendezett partján álló egykori raktárépületeket restaurálták, ma vendéglők vagy szuvenír üzletek.

Forrás: Ezerarcú világunk – Ázsia, Ausztrália (374. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993 ISBN963 7961 04 6 ISBN 963 7961 33X