Pandzsáb – az öt folyó vidéke

A Pothohar-fennsíktól délre fekvő Pandzsáb-síkság a világ egyik legősibb kultúrája: ez Pakisztán szíve. Ugyanakkor ez az ország legsűrűbben lakott, legjobban iparosított, s ezáltal gazdaságilag legjelentősebb területe. Pakisztán lakosságának mintegy fele él itt. A tartomány neve lefordítva az „öt folyó vidéke” – perzsául Pinj ab, ami annyit tesz, hogy „öt víz”. Termékenységét az Indusnak és keleti mellékfolyóinak: a Jhelumnak, a Chenabnak, a Ravinak, a Beasnak s a Sutlejnek köszönheti. Jól kiépített öntözőcsatorna-hálózat gondoskodik a kellő vízellátásról. A hálózatot a Pakisztán és India által megkötött Indus-egyezmény nyomán jelentősen korszerűsítették és továbbépítették. Errefelé nyáron is, télen is esik az eső, úgyhogy megterem a rizs, a gyapot, a cukornád és elsősorban a búza: Pandzsábot Pakisztán éléskamrájaként ismerik.

Pandzsábtól délre terül el a Sind-síkság . Egészen az Arab-tengerig terjed, s az Indus keresztezi ; nyugati partján termékeny a vidék, a keletin kezdődik a Thar-sivatag.

A buja, mindig zöldellő nyugati mezőség volt a központja az őskori Indus-völgyi kultúrának. Minden évben több ezer turista érkezik a világ minden tájáról, hogy megcsodálja a mintegy 5000 éves Mohendzso-daro kiásott romjait.

A táj bővelkedik szépségekben: sok szemet gyönyörködtető tó, nagyra nőtt vízinövényekkel. Közép-Ázsiából hatalmas madárseregek érkeznek ide telelni. Még tovább, dél felé az Indus-delta vízi vadonja nyűgözi le a látogatót számos csatornájával, holtágaival, mangrovemocsaraival.

Forrás: Ezerarcú világunk – Ázsia, Ausztrália (345. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993 ISBN963 7961 04 6 ISBN 963 7961 33X