Bethlen Gábor hadjáratai Bécs és a Katolikus Liga ellen

Gazdasági erejére és a társadalmi háttérre támaszkodva a fejedelem néhány év múltán aktív külpolitikába kezdett. A Porta engedélyével 1619-ben beavatkozott a cseh rendek Habsburg-ellenes felkelésébe, amely ismeretes módon a harmincéves háború elindítója lett. Hajdúkból, végvári katonákból és székelyekből mintegy 20 ezer fős seregével eleinte diadalmenetben vonult át a mellé állt Felső-Magyarországon. Előbb Kassa, Érsekújvár és Nagyszombat hódolt meg előtte, majd a nádor által védett Pozsony is kapitulált. A cseh-morva hadakkal együttműködve november végén körülzárta Bécset, ahová a császári seregek maradéka szorult.

Nagy nemzetközi figyelmet kiváltó győzelmei hatása alatt a magyar rendek 1620. augusztus 25-én a besztercebányai országos gyűlésen Bethlent Magyarország királyává választották. Bocskaihoz hasonlóan benne is felmerült a magyar országrészek egyesítésének lehetősége. A Porta ellentmondásos üzenetei és álságos magatartása – a császári erők lekötöttségét a budai pasa Vác elfoglalására használta fel – azonban őt is óvatosságra intették. Így bár a magyar királyi koronát Pozsonyban megszerezte, megkoronázásától eltekintett. A Mátyás örökébe lépő II. Ferdinánd (1619—1637) megbízottaival folytatott tárgyalások eredményeként a békeokmányt 1621. december 31-én írták alá Nikolsburgban. Bethlen lemondott a királyi címről, és visszaszolgáltatta Ferdinándnak a magyar koronát a többi felségjelvénnyel együtt. Átadta nyugat-dunántúli hódításait is. Megtarthatott azonban hét felső-magyarországi vármegyét, amelynek határai a Somoskő—Kassa—Sztropkó vonaláig terjedtek, továbbá Munkács, Tokaj és Ecsed uradalmait magánbirtokként. Emellett megkapta Oppeln és Ratibor sziléziai hercegségeket a velük járó német birodalmi hercegi címmel együtt. A Bethlennel harcolók és a mellé állt nemesek kivétel nélkül amnesztiában részesültek, s vallási téren az 1606-os bécsi béke méltányos előírásai maradtak érvényben. A fejedelemséghez került magyarországi végvárak fenntartására Ferdinánd vállalta évi 50 ezer forint folyósítását Bethlennek, sőt azt is, hogy török támadás esetén haddal fogja segíteni.

Összevetve a fehérhegyi csatát követő csehországi pacifikációval, amelynek során a felkelés 24 vezetőjét kivégezték, és résztvevőit birtokelkobzással sújtották, a nikolsburgi béke magyar szempontból kifejezetten előnyösnek tekinthető. Bethlent azonban, akinek nagy álma a Magyar Királyság és Erdély egyesítése volt, nem elégítette ki. A protestáns fejedelmek oldalán a következő években ezért még kétszer – 1623-ban és 1626-ban vezetett hadjáratot a Habsburgok ellen. Átütő győzelmeket azonban többé nem ért el, így a nikolsburginál jobb békefeltételeket nem sikerült kiharcolnia.