Jézus Krisztus tanításából kiolvasni is, abba belemagyarázni is nehéz a későbbi katolicizmust. Az ütközőpont az, hogy Jézus – szemben áll egy szervezett egyházzal, s annak kialakult intézményeivel. Jézus nem szertartásokat alkot, hanem ceremóniákat kritizál, az az új tartalom pedig, amit ő ad az evangéliumban, nemcsak a zsidó vallás formáit robbantja szét, hanem minden másét is.
Péter apostol szobra a római Szent Péter-templomban. A 4. századból (Wickhof szerint a 13. századból Arnolfo di Cambiotól!) származó munka, mely ma is épségben megvan, csak a jobb lábának a nagy újja kopott le sok csókolástól. A katolikus felfogásnak teljesen megfelelően ábrázolt egyházfejedelem jobb kezével áldó mozdulatot tesz, bal kezében pedig a bűnök oldását szimbolizáló kulcsot tartja. Arca nem semita, hanem áriajellegű, s a haja is teljes, nem pedig kopasz, mint ahogy más irány ábrázolja.
Pál apostol már egész más jellegű működést fejt ki. Az ő élete művében az egyházi gondolat, a szervezés gondolata sokkal inkább előtérbe nyomul. Az általa hirdetett új evangélium már alkalmasabb volt arra, hogy egyházi bázis legyen s az első zsidó zsinagógai mintára szervezett keresztény egyházak az ő működése nyomán sarjadtak. Ezek az egyházak azonban alig hasonlítottak a későbbi keresztény egyházra. Szerény, szinte mondhatni: földalatti gyülekezetek voltak, amelyek közt kevés és laza kapcsolat volt, vezetőik egyszerű kézműves és egyéb emberek, szertartásaik belső hittől átfűtött egyszerű cselekmények (keresztelés, agapé = szeretetvendégség és úrvacsora), istentiszteleteiket a zsidó zsinagógai istentiszteletben megszokott s onnan átvett formák közt tartották, bibliamagyarázatokból és imádságokból állottak, szervezetük nem volt kiépítve. Az első keresztény gyülekezetek episkoposai (= vezető, felügyelő) és a későbbi katolikus püspökök között édes kevés a hasonlóság, az apostolokat meg éppen nehéz a mai egyházfejedelmek mintájára elképzelni. Az egyházi fejlődésnek nem az a legnagyobb érdeme, hogy híven és töretlenül megőrizte Jézus Krisztus tanítását és az őskeresztény egyház szokásait, hanem az, hogy ezen a szerény alapon olyan hatalmas épületet emelt…!
Forrás: Szimonidesz Lajos – A világ vallásai (530-531. oldal) Könyvértékesítő Vállalat utánnyomás-sorozata, Dante Kiadás, Háttér Kiadó. Budapest ISBN 963 7455 93 0