Giacomo Puccini operái

 

 

Giacomo Puccini (1858-1924) szegény zenész család sokadik gyermeke volt, apját korán elvesztette. Tanárai (Angeloni, Ponchielli) segítségével ösztöndíjasként végezhetett konzervatóriumot. 1877-ben látta Verdi Aidáját, amelynek hatására operaszerzéshez látott (ilyet én is tudok! – gondolhatta).

Giacomo PucciniJó ideig vadházasságban élt egy Elvira nevű férjezett nővel, akivel a botrányok elöl Torre del Lagóba költözött. Elvira neki is szült két gyereket, amíg végre meghalt a férje, így összeházasodhatott Puccinivel. Az operák sikerei után boldogan élhettek volna, de az asszony féltékenykedései pokollá tették a hétköznapjait. A feleség által állandóan gyanúsított cselédlányuk ezért öngyilkos lett. A zeneszerző minden operájának bemutatóján személyesen jelent meg, hogy addig se legyen otthon. Világraszóló sikerei után luccai és viareggiói villájában élt, minden földi jóval, társadalmi megbecsüléssel elhalmozva. Ön- és közveszélyes életmódja miatt olykor súlyosan megsérült: 1901-ben autót, később motorcsónakot vásárolt, bevallása szerint „szenvedélyesen vadászom librettókra, nőkre és vadkacsákra. Első autóbalesete után derült ki cukorbaja, később torokrákja, aminek következtében, a Tosca befejezése előtt, 1924-ben elhunyt a brüsszeli gyógykezelés közben.

Puccini operáinak hősei a szerelem áldozatai, kiélezett helyzetekben drámai érzelmek megtestesítői az olasz bel canto szellemében. Alaposan ismerte a színpadi hatás és a siker külsőségektől sem mentes, rafinált titkait. Sokat adott az egzotikus látványra. Jó drámai érzékkel, egyszerű cselekménnyel dolgozott. Az első világháborút követően, 1918-ban bemutatták három egyfelvonásosát (A köpeny, Angelica nővér, Gianni Schicchi) Triptichon címen. 1923-ban találkozott Mussolinivel, hogy megtervezzék a nemzeti operát. Rémes felesége mellett minden kortárs zeneszerzővel, librettistával, kiadóval és karmesterrel (Toscanini) összeveszett. Verdi mellett máig Puccini a legtöbbet (unásig) játszott opera-szerző, aki jelentősen hozzájárult a műfaj dekadenciájához. A romantika nála hisztérikus kitörésekké fajul. Most csak a legnépszerűbb darabjait vesszük sorra, és nem a bemutatók időpontjai szerint.

A ritkán játszott Edgar, Lidércek után a Manon Lescaut (1893) szövegkönyvét a Verdinél is jól bevált librettisták: Giuseppe Giacosa és Luigi Illica írták, majd 1896-ban a Bohéméletet, 1900-ban a Toscát, 1904-ben a Pillangókisasszonyt is. Az 1926-ra Altano által, Puccini 1924-es halála után befejezett Turandot című operáját már Adami és Simoni szövegkönyvére, Carlo Gozzi darabja után komponálta.

 

Pillangókisasszony

Nemzetközi nevén: Madame Butterfly a 19. századi gyarmati hódítások, a japán kereskedelmi nyitás okán keletkezhetett, akárcsak Bizet Gyöngyhalászok című operája. A gésák izgató világába visz, ahol a „Krizantém kisasszony örök húségét, várakozását, a keleti és a nyugati kultúra ellentmondását igen látványos fényekkel, árnyakkal, külsőségekkel, kissé japános hangzással, egy amerikai színdarab (David Belasco: A gésa) tartalmának átvételével mutatja be.

A történet röviden: a Japánt meghódító egyik amerikai tengerésztiszt, Pinkerton házat vásárol a Nagaszaki kikötője fölötti dombon. Az eladó mindjárt beleszámítja az árba a 15 éves, szemrevaló gésát, Cso-cso-szánt. A kislány beleszeret a tisztbe, sőt feleségül megy hozzá, hiába figyelmezteti az amerikai konzul és átkozza ki a családból a nagybátyja. Fényes esküvő, cseresznyevirágzás, egyebek. A II. felvonásban Cso-cso-szán már három éve hűségesen, csodaszép áriákkal várja vissza „férjét, aki az orgonavirágzásra ismét itt lesz. A lány közben megszülte kisfiát, amerikai zászlóval a kezében. Visszautasítja gazdag kérőjét. A harmadik orgonavirágzásra, egy este meg is érkezik Pinkerton hajója. A III. felvonás: másnap reggelig Cso-cso-szán egy percet sem alszik, a kert minden virágával feldíszíti a házat. Nem hisz a cselédnek, sem a saját szemének, hogy a felelőtlen Pinkerton nagy ívben tett a japán házasságra, és amerikai feleségével jött – a gyerekért. Ez már sokk! Ősei öngyilkos fegyverével elköveti a harakirit, a hasfelmetszést. Függöny le…

Az első bemutató 1904-ben, a milánói Scalában botrányba fulladt, mert a sztárénekesnő láthatóan várandós volt Toscanini gyermekével. Pinkertont Enrico Caruso alakította. Puccini ezután többször átdolgozta az operát, amíg 1906-ban elérte a kívánt sikert – azóta is mindenütt.

 

Bohémélet

1896-ban mérsékelt sikerrel mutatták be Torinóban a Bohéméletet, majd 1899-ban óriási ovációval Párizsban, mint a legpárizsibb operát. Leoncavallo egy életre megharagudott Puccinire, régi barátjára, mert tőle lopta el a szövegkönyvet, amit a Giacosa-Illica szerzőpáros librettójára zenésített meg. A szöveg alapja Henri Murger 1851-ben megjelent regénye.

A sztori: szegény bohém költők (Rudolf, Marcel és Collin) egy párizsi padlásszobában fagyoskodnak karácsony estéjén. Beállít hozzájuk egy jótevő teli kosár kajával és némi pénzzel. Jóízűen esznek-isznak, kidobják az albérlet díját követelő háziurat, majd lemennek a közeli kocsmába, hogy a maradék pénzt is elverjék. Rudolf még hátra marad verset írni, amikor bekopog a szomszédból a folyton köhögő, hímzésekből élő lány. Szerelem az első pillantásra! Aztán együtt csatlakoznak a kocsmázó haverokhoz. Ott ünneplik a karácsonyt. A következő jelenetben megjelenik Marcel egykori szerelme, Musette egy korosodó cukros bácsi karján. További ok az ivásra. Musette ócska kifogással elküldi a gazdag gavallért, és Marcel karjába veti magát. Együtt távozik a társasággal, és az öregúrra hagyják a számlát. Újabb jelenetben/felvonásban Mimi Marcellel szövetkezne, hogy visszaszerezze Rudolfját, aki kihallgatja őket, és bevallja, hogy csak Mimit szereti. Musette és Marcel újból összevész. A negyedik felvonásban megint feltűnik a hideg padlásszobában a jótevő, hoz finom italokat, ettől jókedvre derülnek. Ismét feltűnik Mimi és Musette. Rudolfot egyedül hagyják Mimivel, hogy kiénekeljék egymásnak szerelmük történetét. Egyenként visszaszállingóznak a bohém haverok, és Mimi boldogan kiköhögi a lelkét.

A közönség ujjong a rémes tragédia hallatán.

 

Tosca

Puccini borzalmasan veszekedett a librettó íróival (Giacosa és Illica), amíg Sardou drámáját átalakították a zeneszerző ízlése szerint. Az 1990-es római bemutatón akadt bombariadó és fegyelmezetlen közönség, de utána Párizsban és Londonban sikeres opera lett.

A cselekmény iszonyatos naturalista rémdráma, a napóleoni olasz köztársaság bukása idején. Cavaradossi abban a templomban festi az oltárképet, amelyben barátja, a bukott köztársasági konzul, Angelotti rejtőzködik. Jön a híres énekesnő, Tosca, a festő szerelme. Oktalanul féltékenykedik, erre a festő és Angelotti kirohan a templomból, de az új diktatúra rendőrfőnöke, Scarpia elcsípi a menekülő Cavaradossit. Scarpia hívatja Toscát, akire régóta szemet vetett, hiába kérdezgeti, mert a nőt a menekülők nem avatták be a történetbe. Toscának hallania kell a festő jajgatását a kínzókamrából. Az aljas Scarpia Cavaradossit szabadon engedi, ha Tosca lefekszik vele. A nő megígéri, útlevelet is kér tőle kettejük számára, de amikor azt átveszi, tőrt döf a rendőrfőnök szívébe. Ha ezzel végződne, még nem volna tragédia. Tosca szalad a börtönbe, mutogatja az útlevelet. A kivégzőcsapat úgy tesz, mintha vaktölténnyel lőne Cavaradossira, ám a golyó igazi volt. Amikor felfedezték a rendőrfőnök meggyilkolását, Tosca üldözői elöl a vár fokáról a mélybe veti magát. Három óra alatt négy halott. A hallgatóság örül, hogy ő legalább megúszta. Hevesen tapsol az énekesek megható teljesítményének.

 

Turandot

Carlo Gozzi színműve alapján Puccini perzsa mesét dolgoztatott fel Adami és Simoni librettistákkal, miután végleg összeveszett a korábbi darabírókkal, sőt a karmester Toscaninivel is. A mesét Kína földjére helyezte, és szokása szerint mindenbe hatékonyan beleszólt. Megszólaltat kínaias hangzásokat, harsány és nyers formában, ritkább a lírai dallam.

A történet röviden: Turandot, a császár lánya annak adja kezét, aki három rejtvényét megfejti. Úgy látszik, elege volt már a férfiakból, csak a hulláikat szeretné látni, mert állítólag ükanyját a barbárok megerőszakolták. Aki nem tud megfelelni a kérdéseire, azt kivégezteti. Kalaf herceg azonban nem akadályokra termett, hiába könyörög neki három miniszter, a saját apja és Liu, a szerelmes rabszolgalány, hogy ne tegye, ő csak azért is jelentkezik a próbatételre, miután meglátta a gőgös császárlányt. Kalaf pillanatok alatt, gond nélkül megfejti a rejtvényt. Még ő tesz engedményt Turandotnak, hogy ha kitalálja a nevét, önként megy a halálba, mint az ágyba ezzel a hisztérikával. Nosza, Turandot a titkosszolgálattal megkeresteti a herceg korábbi kapcsolatait. Szegény kis Liu inkább aláveti magát a kínzásoknak és meghal, mint elárulná szerelmese nevét. A halálra szánt herceg csöppet sem hatódik meg tőle. Turandot azonban már nem tud ellenállni a nála is okosabb egyetlen férfinak, aki ráadásul a lány kezébe tette a sorsát. Másnap a császárlány jelenti apjának meg az egybegyűlteknek, hogy a választottja neve: szerelem.

Puccini 1924-es halála miatt nem tudta befejezni a művet, azt tanítványa, Franco Alfano befejezésével mutatták be 1926-ban, Milánóban. A többi operáját olyan ritkán adják elő nálunk, hogy most nem szólunk róluk.

 

Dobi Ildikó – EuroAstra

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s