Giacomo Puccini operái

Közzétette:

 

 

Giacomo Puccini (1858-1924) szegény zenész család sokadik gyermeke volt, apját korán elvesztette. Tanárai (Angeloni, Ponchielli) segítségével ösztöndíjasként végezhetett konzervatóriumot. 1877-ben látta Verdi Aidáját, amelynek hatására operaszerzéshez látott (ilyet én is tudok! – gondolhatta).

Giacomo PucciniJó ideig vadházasságban élt egy Elvira nevű férjezett nővel, akivel a botrányok elöl Torre del Lagóba költözött. Elvira neki is szült két gyereket, amíg végre meghalt a férje, így összeházasodhatott Puccinivel. Az operák sikerei után boldogan élhettek volna, de az asszony féltékenykedései pokollá tették a hétköznapjait. A feleség által állandóan gyanúsított cselédlányuk ezért öngyilkos lett. A zeneszerző minden operájának bemutatóján személyesen jelent meg, hogy addig se legyen otthon. Világraszóló sikerei után luccai és viareggiói villájában élt, minden földi jóval, társadalmi megbecsüléssel elhalmozva. Ön- és közveszélyes életmódja miatt olykor súlyosan megsérült: 1901-ben autót, később motorcsónakot vásárolt, bevallása szerint „szenvedélyesen vadászom librettókra, nőkre és vadkacsákra. Első autóbalesete után derült ki cukorbaja, később torokrákja, aminek következtében, a Tosca befejezése előtt, 1924-ben elhunyt a brüsszeli gyógykezelés közben.

Puccini operáinak hősei a szerelem áldozatai, kiélezett helyzetekben drámai érzelmek megtestesítői az olasz bel canto szellemében. Alaposan ismerte a színpadi hatás és a siker külsőségektől sem mentes, rafinált titkait. Sokat adott az egzotikus látványra. Jó drámai érzékkel, egyszerű cselekménnyel dolgozott. Az első világháborút követően, 1918-ban bemutatták három egyfelvonásosát (A köpeny, Angelica nővér, Gianni Schicchi) Triptichon címen. 1923-ban találkozott Mussolinivel, hogy megtervezzék a nemzeti operát. Rémes felesége mellett minden kortárs zeneszerzővel, librettistával, kiadóval és karmesterrel (Toscanini) összeveszett. Verdi mellett máig Puccini a legtöbbet (unásig) játszott opera-szerző, aki jelentősen hozzájárult a műfaj dekadenciájához. A romantika nála hisztérikus kitörésekké fajul. Most csak a legnépszerűbb darabjait vesszük sorra, és nem a bemutatók időpontjai szerint.

A ritkán játszott Edgar, Lidércek után a Manon Lescaut (1893) szövegkönyvét a Verdinél is jól bevált librettisták: Giuseppe Giacosa és Luigi Illica írták, majd 1896-ban a Bohéméletet, 1900-ban a Toscát, 1904-ben a Pillangókisasszonyt is. Az 1926-ra Altano által, Puccini 1924-es halála után befejezett Turandot című operáját már Adami és Simoni szövegkönyvére, Carlo Gozzi darabja után komponálta.

 

Pillangókisasszony

Nemzetközi nevén: Madame Butterfly a 19. századi gyarmati hódítások, a japán kereskedelmi nyitás okán keletkezhetett, akárcsak Bizet Gyöngyhalászok című operája. A gésák izgató világába visz, ahol a „Krizantém kisasszony örök húségét, várakozását, a keleti és a nyugati kultúra ellentmondását igen látványos fényekkel, árnyakkal, külsőségekkel, kissé japános hangzással, egy amerikai színdarab (David Belasco: A gésa) tartalmának átvételével mutatja be.

A történet röviden: a Japánt meghódító egyik amerikai tengerésztiszt, Pinkerton házat vásárol a Nagaszaki kikötője fölötti dombon. Az eladó mindjárt beleszámítja az árba a 15 éves, szemrevaló gésát, Cso-cso-szánt. A kislány beleszeret a tisztbe, sőt feleségül megy hozzá, hiába figyelmezteti az amerikai konzul és átkozza ki a családból a nagybátyja. Fényes esküvő, cseresznyevirágzás, egyebek. A II. felvonásban Cso-cso-szán már három éve hűségesen, csodaszép áriákkal várja vissza „férjét, aki az orgonavirágzásra ismét itt lesz. A lány közben megszülte kisfiát, amerikai zászlóval a kezében. Visszautasítja gazdag kérőjét. A harmadik orgonavirágzásra, egy este meg is érkezik Pinkerton hajója. A III. felvonás: másnap reggelig Cso-cso-szán egy percet sem alszik, a kert minden virágával feldíszíti a házat. Nem hisz a cselédnek, sem a saját szemének, hogy a felelőtlen Pinkerton nagy ívben tett a japán házasságra, és amerikai feleségével jött – a gyerekért. Ez már sokk! Ősei öngyilkos fegyverével elköveti a harakirit, a hasfelmetszést. Függöny le…

Az első bemutató 1904-ben, a milánói Scalában botrányba fulladt, mert a sztárénekesnő láthatóan várandós volt Toscanini gyermekével. Pinkertont Enrico Caruso alakította. Puccini ezután többször átdolgozta az operát, amíg 1906-ban elérte a kívánt sikert – azóta is mindenütt.

 

Bohémélet

1896-ban mérsékelt sikerrel mutatták be Torinóban a Bohéméletet, majd 1899-ban óriási ovációval Párizsban, mint a legpárizsibb operát. Leoncavallo egy életre megharagudott Puccinire, régi barátjára, mert tőle lopta el a szövegkönyvet, amit a Giacosa-Illica szerzőpáros librettójára zenésített meg. A szöveg alapja Henri Murger 1851-ben megjelent regénye.

A sztori: szegény bohém költők (Rudolf, Marcel és Collin) egy párizsi padlásszobában fagyoskodnak karácsony estéjén. Beállít hozzájuk egy jótevő teli kosár kajával és némi pénzzel. Jóízűen esznek-isznak, kidobják az albérlet díját követelő háziurat, majd lemennek a közeli kocsmába, hogy a maradék pénzt is elverjék. Rudolf még hátra marad verset írni, amikor bekopog a szomszédból a folyton köhögő, hímzésekből élő lány. Szerelem az első pillantásra! Aztán együtt csatlakoznak a kocsmázó haverokhoz. Ott ünneplik a karácsonyt. A következő jelenetben megjelenik Marcel egykori szerelme, Musette egy korosodó cukros bácsi karján. További ok az ivásra. Musette ócska kifogással elküldi a gazdag gavallért, és Marcel karjába veti magát. Együtt távozik a társasággal, és az öregúrra hagyják a számlát. Újabb jelenetben/felvonásban Mimi Marcellel szövetkezne, hogy visszaszerezze Rudolfját, aki kihallgatja őket, és bevallja, hogy csak Mimit szereti. Musette és Marcel újból összevész. A negyedik felvonásban megint feltűnik a hideg padlásszobában a jótevő, hoz finom italokat, ettől jókedvre derülnek. Ismét feltűnik Mimi és Musette. Rudolfot egyedül hagyják Mimivel, hogy kiénekeljék egymásnak szerelmük történetét. Egyenként visszaszállingóznak a bohém haverok, és Mimi boldogan kiköhögi a lelkét.

A közönség ujjong a rémes tragédia hallatán.

 

Tosca

Puccini borzalmasan veszekedett a librettó íróival (Giacosa és Illica), amíg Sardou drámáját átalakították a zeneszerző ízlése szerint. Az 1990-es római bemutatón akadt bombariadó és fegyelmezetlen közönség, de utána Párizsban és Londonban sikeres opera lett.

A cselekmény iszonyatos naturalista rémdráma, a napóleoni olasz köztársaság bukása idején. Cavaradossi abban a templomban festi az oltárképet, amelyben barátja, a bukott köztársasági konzul, Angelotti rejtőzködik. Jön a híres énekesnő, Tosca, a festő szerelme. Oktalanul féltékenykedik, erre a festő és Angelotti kirohan a templomból, de az új diktatúra rendőrfőnöke, Scarpia elcsípi a menekülő Cavaradossit. Scarpia hívatja Toscát, akire régóta szemet vetett, hiába kérdezgeti, mert a nőt a menekülők nem avatták be a történetbe. Toscának hallania kell a festő jajgatását a kínzókamrából. Az aljas Scarpia Cavaradossit szabadon engedi, ha Tosca lefekszik vele. A nő megígéri, útlevelet is kér tőle kettejük számára, de amikor azt átveszi, tőrt döf a rendőrfőnök szívébe. Ha ezzel végződne, még nem volna tragédia. Tosca szalad a börtönbe, mutogatja az útlevelet. A kivégzőcsapat úgy tesz, mintha vaktölténnyel lőne Cavaradossira, ám a golyó igazi volt. Amikor felfedezték a rendőrfőnök meggyilkolását, Tosca üldözői elöl a vár fokáról a mélybe veti magát. Három óra alatt négy halott. A hallgatóság örül, hogy ő legalább megúszta. Hevesen tapsol az énekesek megható teljesítményének.

 

Turandot

Carlo Gozzi színműve alapján Puccini perzsa mesét dolgoztatott fel Adami és Simoni librettistákkal, miután végleg összeveszett a korábbi darabírókkal, sőt a karmester Toscaninivel is. A mesét Kína földjére helyezte, és szokása szerint mindenbe hatékonyan beleszólt. Megszólaltat kínaias hangzásokat, harsány és nyers formában, ritkább a lírai dallam.

A történet röviden: Turandot, a császár lánya annak adja kezét, aki három rejtvényét megfejti. Úgy látszik, elege volt már a férfiakból, csak a hulláikat szeretné látni, mert állítólag ükanyját a barbárok megerőszakolták. Aki nem tud megfelelni a kérdéseire, azt kivégezteti. Kalaf herceg azonban nem akadályokra termett, hiába könyörög neki három miniszter, a saját apja és Liu, a szerelmes rabszolgalány, hogy ne tegye, ő csak azért is jelentkezik a próbatételre, miután meglátta a gőgös császárlányt. Kalaf pillanatok alatt, gond nélkül megfejti a rejtvényt. Még ő tesz engedményt Turandotnak, hogy ha kitalálja a nevét, önként megy a halálba, mint az ágyba ezzel a hisztérikával. Nosza, Turandot a titkosszolgálattal megkeresteti a herceg korábbi kapcsolatait. Szegény kis Liu inkább aláveti magát a kínzásoknak és meghal, mint elárulná szerelmese nevét. A halálra szánt herceg csöppet sem hatódik meg tőle. Turandot azonban már nem tud ellenállni a nála is okosabb egyetlen férfinak, aki ráadásul a lány kezébe tette a sorsát. Másnap a császárlány jelenti apjának meg az egybegyűlteknek, hogy a választottja neve: szerelem.

Puccini 1924-es halála miatt nem tudta befejezni a művet, azt tanítványa, Franco Alfano befejezésével mutatták be 1926-ban, Milánóban. A többi operáját olyan ritkán adják elő nálunk, hogy most nem szólunk róluk.

 

Dobi Ildikó – EuroAstra

2 comments

    1. Giacomo Puccini zenész családban nevelkedett, szinte különös lett volna, ha mással foglalkozott volna, mint zenével, zeneszerzéssel.
      Megjegyzését hálásan köszönöm,
      Web adminisztrátor

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s