Közzétette:
Politikai vicceink (1966)
– Mi a kapitalizmus?
– Embernek ember által való kizsákmányolása.
– És mi a szocializmus?
– A fordítottja.
– Mi a szocializmus?
– A kapitalizmushoz vezető kitérő: a leghosszabb, legdrágább, legrosszabb és legnehezebb út.
Mi a kommunizmus?
– A szegénység egy főre eső egyenlő elosztása.
– Mi a szocializmus?
– Magyar népballada.
– És mi a kommunizmus?
– Orosz népmese.
– Hány út vezet ki a szocializmusból a kapitalizmusba?
– Kettő: a hosszabb az új gazdasági mechanizmus, a rövidebb a disszidálás.
Szépségkirálynőt választanak Magyarországon. Az eseményen Kádár János is megjelenik, gratulál a győztesnek. Gavallérosan meg is kérdezi:
– Mi a kívánsága, kedvesem?
– Nyissák meg a nyugati határokat!
– Csak nem akar velem bizalmas kettesben maradni?
Rikkancskiáltás a közeljövőből:
– Itt a Népszabadság az itthonmaradtak teljes névsorával!
– Hogyan keletkeznek, terjednek a rémhírek, és mi lesz a sorsuk?
– A pártonkívüliek kitalálják, a párttagok továbbadják, és a párt központi bizottsága megvalósítja.
– Mi vehető ma a leghazafiasabb cselekedetnek?
– A párttagok vigasztalása.
– Mi az új gazdasági mechanizmus jelszava?
– Tiszta vizet a fejekbe!
– Mi az új gazdasági mechanizmus másik jelszava?
– Megvalósítjuk a marxizmust-gebinizmust (szabadkasszás alapon működő üzleti vállalkozás).
– Mit mond a cigányprímás az új gazdasági mechanizmusra?
– Ha rosszul játszanak, a bandát kell kicserélni, nem a hangszereket!
– Van-e kiút az új gazdasági mechanizmusból?
– Van: Hegyeshalom felé.
– Kik, milyen szemmel néznek az új gazdasági mechanizmusra?
– Az oroszok elviszemmel.
– A kínaiak ferde szemmel.
– A hívő katolikusok pápaszemmel.
– A hülyék elhiszemmel.
– A tízmillió magyar könnyes szemmel.
Új egyezség született az állam és az egyház között: az egyház elismeri az állami ünnepeket, az állam pedig böjtre szorítja a hívőket.
– Hogy módosul ma a Miatyánk?
– Mi Atyánk, Te is úgy ki vagy a mennyekben?
Egy újabb “árrendezés” bejelentése utáni kérdés-felelet:
– Mennyi lesz ezután a havi fizetés értéke?
– A fél élelem bére (Célzás “A félelem bére” című filmre.)
Nyárra ötven százalékkal megemelkedik az életszínvonal: most fázunk és éhezünk, de nyáron már nem fogunk fázni.
Két csontváz összetalálkozik, beszélgetnek:
– Te mikor haltál meg?
– Én még a 48-as szabadságharcban. És te?
– Vén hülye! Nem látod, hogy még élek?
Nagygyűlésen az ünnepi szónok lelkes meggyőződéssel hangoztatja:
– A szocializmus minden áldását voltaképpen majd a mai fiatalok fogják igazán élvezni.
Egy hang a hátsó sorokból:
– Úgy kell ezeknek a pimasz huligánoknak!
Az áremelés utáni kiírás a húsbolt kirakatában:
– OTP-hitelre is kapható!
– Hogy kell valakinek most rosszat kívánni?
– Jó étvágyat kívánok.
– Mi most a legkedvesebb becézés?
– Drága husikám.
– Hogy köszönünk az áremelés után?
– Pá, husi!
– Manapság ki az igazi pesszimista?
– Aki evőpálcikákat szerez be.
– És ki az optimista?
– Aki azt hiszi, hogy lesz is hozzá rizs.
Zárolták a fát és a vasat: tízmillió koldusbotot veszünk kézbe, és ugyanennyi lakatot tesznek a szánkra.
Új tv-játék kezdődik: ezentúl ki mit fog?
– Nyugat a hasát, Kádár a fejét, mi pedig a szánkat.
– Elmentek a február elsejei lagziba?
– Kik házasodnak?
– Az új gazdasági mechanizmus veszi el a munkakedvet.
Fock Jenőt kórházba szállították: sérvet kapott az életszínvonal megemelésétől.
– Most télen mi lenne a legkedvezőbb hőmérséklet?
– Mínusz egy Fock.
Megszigorítják a jogszabályokat: Fock-piszkálásért akár egyévi börtön is adható.
Egy magyar turista Nyugatról hazatérőben a vámos felszólítására felnyitja a bőröndjét, amely – nem kis meglepetésre – tele van gyufásdobozzal.
– Mi értelme ennyi gyufát behozni? Feketézni akar vele? Nálunk is korlátlanul lehet kapni.
– Nem üzletelek én vele, csak annyit hoztam, amennyi saját háztartásunkban a magyar gyufák meggyújtására kell.
– Ki az igazán bátor ember?
– Aki nagy nyilvánosság előtt meg meri kérdezni, hogy a Barátság-vezetéken az olaj jön vagy megy?
Magyar párt- és kormányküldöttség járt a SZU-ban. Megvitatták az időszerű bel- és külpolitikai, valamint gazdasági és katonai kérdéseket, valamennyiben egyező álláspontra jutottak. A közös közleményt mindkét fővárosban egyidejűleg tették közzé, szövege természetesen egyezik, csak az utolsó mondat szórendje tér el:
Pravda: A helyzet komoly, de nem reménytelen.
Népszabadság: A helyzet reménytelen, de nem komoly.
Hírneves hipnotizőr széles körben ismert mutatványaival kápráztatja el nézőit. Három legismertebb és legsikeresebb mutatványa:
1. Egy önként jelentkezőt a színpadon leültet egy székre, delejes álomba szuggerálja: – Ön most az Északi-sarkon van, dermesztő a hideg, süvít a szél, kavarog a hó… Az illető begombolkozik, didereg, vacognak a fogai. A hipnotizőr egyet pattint, elmúlik a varázs; hatalmas taps.
2. A másik nézőnek ezt mondja: – Az Egyenlítőn vagyunk, 40 °C árnyékban, szellő sem rebben, a párától fülledt a levegő… A jelentkező elkezd izzadni, homlokát törli, majd csorog róla a verejték, egyre sűrűbben kapkodja a levegőt. A hipnotizőr pattint az ujjával, egy szempillantás alatt múlik el ez a varázs is. Felzúg a taps.
3. Végül a harmadik jelentkezőnek ezt sugallja: – Ön most az USA-ban van, nincs munkája, segélyből él… Ez a néző viszont széles mosollyal hallgatja, kényelmesebben ül a széken. A hipnotizőr már emeli kezét, hogy pattintson, amikor a delikvens váratlanul megszólal:
– Ha most is pattintani mer, úgy állon vágom, hogy lerepül a színpadról!
A fizetések abc-je: atyafiak, barátok, cicák, dolgozók.
Egy járókelő hosszasan nézi a kirakatot, egyenként is az árakat, hangosan kifakad:
– A fene egye meg ezt az egész rendszert!
Ebben a pillanatban odalép egy marcona civil, felemeli kabátja hajtóját és zord hangon mondja:
– Feltűnés nélkül kövessen!
A járókelő is ugyanúgy felemeli saját kabáthajtókáját, és kijelenti:
– Nem követem!
Jelenet 2000-ből: a pesti Mao Ce-tung körúton Kohn-fucse fürdőszobai rézkályhát cipel, és szitkozódik. Szembejön vele Grün-fucse.
– Hát te mit cipelsz?
– Ezt a dög nagy rézkályhát viszem a nagy népi olvasztóba. (Kínában volt egy népi kohómozgalom az ipar fellendítésére.)
– És miért dohogsz egyfolytában?
– Azokat az őrülteket szidom, akik 56-ban azt követelték, hogy vonják ki a szovjet csapatokat.
– Mikor lesz hazánknak atombombája?
– Ha ránk dobják.
– Mi történik akkor?
– Eltűnik a város és a falu közötti különbség.
– Hogyan viselkedjünk?
– Vigyázzunk, nehogy pánikot keltsünk!
– És aztán mi lesz velünk?
– Felvesszük a néhai nevet.
– Mi minden látható egy mai kínai lakásban?
– A lakó mao-tracon ülve egy Mao-kép alatt Mao-Zeitungot olvas, a lakás dísze a kínai mao-lika, a szobából a mao-sdóba nyílik az ajtó, a kamrában mao-cska vadászik egerekre, közben miao-zik.
– Melyik utcanevet hagynák meg a kínaiak?
– Mao-thner Sándorét.
– Miért járt nálunk az iráni sah?
– Tájékozódni, hogy Dárius kincse elég lesz-e az új gazdasági mechanizmusra.
– És jön-e még egyszer?
– Igen: megnézi, hogy mire is tudtuk Dárius kincsét elkölteni.
Egy esztétikai ülésszakon a szocialista realizmus létjogosultságát és szerepét vitatják. A vitavezető konkrét példával él:
– Egy apró termetű, púpos és félszemű kalifa megkéreti szomszédja szépséges leányának kezét. Az apósjelölt él a gyanúval, és a kalifától arcképet kér. Ez kihirdeti, hogy az a festő, aki megfelelő portrét készít róla, egy zsák aranyat kap, aki azonban kudarcot vall, halállal bűnhődik.
Az első piktor olyannak festi a kalifát, amilyen. Amikor kész a kép, megrendelőjének bemutatja, az éktelen haragra gerjed, és a festőt lefejezteti. A második művész okul az első tragédiáján: daliás, szép férfinak ábrázolja a kalifát, úgyhogy nem is lehet a képet és modelljét azonosítani. A kalifa most is elégedetlen, az ügyetlen művész büntetése: halál. A harmadik festő kalifánkat lóra ülteti, így magasabbnak látszik; a nyeregben előrehajol, eltűnik a púp, s mivel oldalnézetben van ábrázolva, nem látszik az sem, hogy fél szemére vak. Amikor a képet bemutatja, a kalifa elégedett, megparancsolja a zsák arany kiadását.
Lám, ez a szocialista realizmus!
Forrás: A helyzet reménytelen, de nem komoly (Magyar Elektronikus Könyvtár)
