A helyzet reménytelen, de nem komoly

Közzétette:

 

 

Politikai vicceink (1966)


– Mi a kapitalizmus?

– Embernek ember által való kizsákmányolása.

– És mi a szocializmus?

– A fordítottja.


– Mi a szocializmus?

– A kapitalizmushoz vezető kitérő: a leghosszabb, legdrágább, legrosszabb és legnehezebb út.


Mi a kommunizmus?

– A szegénység egy főre eső egyenlő elosztása.


– Mi a szocializmus?

– Magyar népballada.

– És mi a kommunizmus?

– Orosz népmese.


– Hány út vezet ki a szocializmusból a kapitalizmusba?

– Kettő: a hosszabb az új gazdasági mechanizmus, a rövidebb a disszidálás.


Szépségkirálynőt választanak Magyarországon. Az eseményen Kádár János is megjelenik, gratulál a győztesnek. Gavallérosan meg is kérdezi:

– Mi a kívánsága, kedvesem?

– Nyissák meg a nyugati határokat!

– Csak nem akar velem bizalmas kettesben maradni?


Rikkancskiáltás a közeljövőből:

– Itt a Népszabadság az itthonmaradtak teljes névsorával!


– Hogyan keletkeznek, terjednek a rémhírek, és mi lesz a sorsuk?

– A pártonkívüliek kitalálják, a párttagok továbbadják, és a párt központi bizottsága megvalósítja.


– Mi vehető ma a leghazafiasabb cselekedetnek?

– A párttagok vigasztalása.


– Mi az új gazdasági mechanizmus jelszava?

– Tiszta vizet a fejekbe!


– Mi az új gazdasági mechanizmus másik jelszava?

– Megvalósítjuk a marxizmust-gebinizmust (szabadkasszás alapon működő üzleti vállalkozás).


– Mit mond a cigányprímás az új gazdasági mechanizmusra?

– Ha rosszul játszanak, a bandát kell kicserélni, nem a hangszereket!


– Van-e kiút az új gazdasági mechanizmusból?

– Van: Hegyeshalom felé.


– Kik, milyen szemmel néznek az új gazdasági mechanizmusra?

– Az oroszok elviszemmel.

– A kínaiak ferde szemmel.

– A hívő katolikusok pápaszemmel.

– A hülyék elhiszemmel.

– A tízmillió magyar könnyes szemmel.


Új egyezség született az állam és az egyház között: az egyház elismeri az állami ünnepeket, az állam pedig böjtre szorítja a hívőket.


– Hogy módosul ma a Miatyánk?

– Mi Atyánk, Te is úgy ki vagy a mennyekben?


Egy újabb “árrendezés” bejelentése utáni kérdés-felelet:

– Mennyi lesz ezután a havi fizetés értéke?

– A fél élelem bére (Célzás “A félelem bére” című filmre.)


Nyárra ötven százalékkal megemelkedik az életszínvonal: most fázunk és éhezünk, de nyáron már nem fogunk fázni.


Két csontváz összetalálkozik, beszélgetnek:

– Te mikor haltál meg?

– Én még a 48-as szabadságharcban. És te?

– Vén hülye! Nem látod, hogy még élek?


Nagygyűlésen az ünnepi szónok lelkes meggyőződéssel hangoztatja:

– A szocializmus minden áldását voltaképpen majd a mai fiatalok fogják igazán élvezni.

Egy hang a hátsó sorokból:

– Úgy kell ezeknek a pimasz huligánoknak!


Az áremelés utáni kiírás a húsbolt kirakatában:

– OTP-hitelre is kapható!


– Hogy kell valakinek most rosszat kívánni?

– Jó étvágyat kívánok.


– Mi most a legkedvesebb becézés?

– Drága husikám.


– Hogy köszönünk az áremelés után?

– Pá, husi!


– Manapság ki az igazi pesszimista?

– Aki evőpálcikákat szerez be.

– És ki az optimista?

– Aki azt hiszi, hogy lesz is hozzá rizs.


Zárolták a fát és a vasat: tízmillió koldusbotot veszünk kézbe, és ugyanennyi lakatot tesznek a szánkra.


Új tv-játék kezdődik: ezentúl ki mit fog?

– Nyugat a hasát, Kádár a fejét, mi pedig a szánkat.


– Elmentek a február elsejei lagziba?

– Kik házasodnak?

– Az új gazdasági mechanizmus veszi el a munkakedvet.


Fock Jenőt kórházba szállították: sérvet kapott az életszínvonal megemelésétől.


– Most télen mi lenne a legkedvezőbb hőmérséklet?

– Mínusz egy Fock.


Megszigorítják a jogszabályokat: Fock-piszkálásért akár egyévi börtön is adható.


Egy magyar turista Nyugatról hazatérőben a vámos felszólítására felnyitja a bőröndjét, amely – nem kis meglepetésre – tele van gyufásdobozzal.

– Mi értelme ennyi gyufát behozni? Feketézni akar vele? Nálunk is korlátlanul lehet kapni.

– Nem üzletelek én vele, csak annyit hoztam, amennyi saját háztartásunkban a magyar gyufák meggyújtására kell.


– Ki az igazán bátor ember?

– Aki nagy nyilvánosság előtt meg meri kérdezni, hogy a Barátság-vezetéken az olaj jön vagy megy?


Magyar párt- és kormányküldöttség járt a SZU-ban. Megvitatták az időszerű bel- és külpolitikai, valamint gazdasági és katonai kérdéseket, valamennyiben egyező álláspontra jutottak. A közös közleményt mindkét fővárosban egyidejűleg tették közzé, szövege természetesen egyezik, csak az utolsó mondat szórendje tér el:

Pravda: A helyzet komoly, de nem reménytelen.

Népszabadság: A helyzet reménytelen, de nem komoly.


Hírneves hipnotizőr széles körben ismert mutatványaival kápráztatja el nézőit. Három legismertebb és legsikeresebb mutatványa:

1. Egy önként jelentkezőt a színpadon leültet egy székre, delejes álomba szuggerálja: – Ön most az Északi-sarkon van, dermesztő a hideg, süvít a szél, kavarog a hó… Az illető begombolkozik, didereg, vacognak a fogai. A hipnotizőr egyet pattint, elmúlik a varázs; hatalmas taps.

2. A másik nézőnek ezt mondja: – Az Egyenlítőn vagyunk, 40 °C árnyékban, szellő sem rebben, a párától fülledt a levegő… A jelentkező elkezd izzadni, homlokát törli, majd csorog róla a verejték, egyre sűrűbben kapkodja a levegőt. A hipnotizőr pattint az ujjával, egy szempillantás alatt múlik el ez a varázs is. Felzúg a taps.

3. Végül a harmadik jelentkezőnek ezt sugallja: – Ön most az USA-ban van, nincs munkája, segélyből él… Ez a néző viszont széles mosollyal hallgatja, kényelmesebben ül a széken. A hipnotizőr már emeli kezét, hogy pattintson, amikor a delikvens váratlanul megszólal:

– Ha most is pattintani mer, úgy állon vágom, hogy lerepül a színpadról!


A fizetések abc-je: atyafiak, barátok, cicák, dolgozók.


Egy járókelő hosszasan nézi a kirakatot, egyenként is az árakat, hangosan kifakad:

– A fene egye meg ezt az egész rendszert!

Ebben a pillanatban odalép egy marcona civil, felemeli kabátja hajtóját és zord hangon mondja:

– Feltűnés nélkül kövessen!

A járókelő is ugyanúgy felemeli saját kabáthajtókáját, és kijelenti:

– Nem követem!


Jelenet 2000-ből: a pesti Mao Ce-tung körúton Kohn-fucse fürdőszobai rézkályhát cipel, és szitkozódik. Szembejön vele Grün-fucse.

– Hát te mit cipelsz?

– Ezt a dög nagy rézkályhát viszem a nagy népi olvasztóba. (Kínában volt egy népi kohómozgalom az ipar fellendítésére.)

– És miért dohogsz egyfolytában?

– Azokat az őrülteket szidom, akik 56-ban azt követelték, hogy vonják ki a szovjet csapatokat.


– Mikor lesz hazánknak atombombája?

– Ha ránk dobják.

– Mi történik akkor?

– Eltűnik a város és a falu közötti különbség.

– Hogyan viselkedjünk?

– Vigyázzunk, nehogy pánikot keltsünk!

– És aztán mi lesz velünk?

– Felvesszük a néhai nevet.


– Mi minden látható egy mai kínai lakásban?

– A lakó mao-tracon ülve egy Mao-kép alatt Mao-Zeitungot olvas, a lakás dísze a kínai mao-lika, a szobából a mao-sdóba nyílik az ajtó, a kamrában mao-cska vadászik egerekre, közben miao-zik.


– Melyik utcanevet hagynák meg a kínaiak?

– Mao-thner Sándorét.


– Miért járt nálunk az iráni sah?

– Tájékozódni, hogy Dárius kincse elég lesz-e az új gazdasági mechanizmusra.

– És jön-e még egyszer?

– Igen: megnézi, hogy mire is tudtuk Dárius kincsét elkölteni.


Egy esztétikai ülésszakon a szocialista realizmus létjogosultságát és szerepét vitatják. A vitavezető konkrét példával él:

– Egy apró termetű, púpos és félszemű kalifa megkéreti szomszédja szépséges leányának kezét. Az apósjelölt él a gyanúval, és a kalifától arcképet kér. Ez kihirdeti, hogy az a festő, aki megfelelő portrét készít róla, egy zsák aranyat kap, aki azonban kudarcot vall, halállal bűnhődik.

Az első piktor olyannak festi a kalifát, amilyen. Amikor kész a kép, megrendelőjének bemutatja, az éktelen haragra gerjed, és a festőt lefejezteti. A második művész okul az első tragédiáján: daliás, szép férfinak ábrázolja a kalifát, úgyhogy nem is lehet a képet és modelljét azonosítani. A kalifa most is elégedetlen, az ügyetlen művész büntetése: halál. A harmadik festő kalifánkat lóra ülteti, így magasabbnak látszik; a nyeregben előrehajol, eltűnik a púp, s mivel oldalnézetben van ábrázolva, nem látszik az sem, hogy fél szemére vak. Amikor a képet bemutatja, a kalifa elégedett, megparancsolja a zsák arany kiadását.

Lám, ez a szocialista realizmus!

Forrás: A helyzet reménytelen, de nem komoly (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s