Rabszolgákat az Újvilágnak

Az amerikai kettős földrész felfedezése, meghódítása és mezőgazdasági hasznosítása csakhamar azt eredményezte, hogy nagy szükség lett olcsó, ellenállóképes munkaerőre. Ezeket az angolok, a franciák s elsősorban a hollandok Afrikából „szerezték be”. A rabszolga-kereskedelem 1650-től indult virágzásnak a nyugat-afrikai partvidéken. Most már nem házi szolgákat kerestek, hogy Európában dekoratív „mórnak” használják őket. Megkezdődött a szabályos rabszolgavadászat.

A vadászok nem európaiak voltak. Afrikai rabszolga-kereskedők ejtették foglyul a földrész belsejében a férfiakat, nőket, gyermekeket, hogy eladják őket az európai rabszolga-kereskedőknek. Az üzlet – miközben az emberekkel gyakran rosszabbul bántak, mint az állatokkal – virágzott, hála a gazdag európai tőkések, gátlástalan kereskedők és pénzéhes törzsfőnökök s királyok együttműködésének. Az afrikai hatalmasságok áruba bocsátották alattvalóikat – mert az európaiak a rabszolgáért puskával és lőporral, pálinkával és olcsó, ám áhított limlommal fizettek. Csak kevés király igyekezett ellene szegülni a rabszolga-kereskedelemnek – sikertelenül.

A vesztes természetesen Afrika lett, és az afrikaiak. Az Atlanti-óceánon keresztül lebonyolított „háromszög-kereskedelemben” Afrikából rabszolgákat szállítottak a Karib-térség, Brazília és Észak-Amerika cukornád- és gyapotültetvényeire. Innen a rabszolgák által termelt javakat exportálták Európába. A feldolgozott gyapotot és más késztermékeket aztán – például a cukornádból készült rumot – Afrikába szállították, hogy új rabszolgákat vegyenek, akiket áthajóznak az Atlanti-óceánon. A kizsákmányolás köre bezárult. 1888-ig tízmillió rabszolga érkezett élve Amerikába; azoknak a száma, akik a hajón meghaltak, nem ismert, de bizonyára igen magas.

Rabszolgapart – A rabszolgák szállítása

Afrika számára a rabszolgavadászat azt jelentette, hogy hihetetlen mennyiségű tehetséges és fiatal embertől fosztották meg: egész népeket irtottak ki, egész vidékeket tettek lakatlanná. Hogy milyen súlyos hatással volt ez a kontinens fejlődésére, azt már tudományosan vizsgálják, hiszen a rabszolga-kereskedelem lélektani katasztrófát is jelentett Afrika számára. Az emberekkel úgy bántak, mint az állattal, s ez nemcsak az afrikai önbecsülést zúzta szét, hanem az amerikai népek, valamint a fekete és a fehér ember közötti, azelőtt létező kölcsönös megbecsülést is. Ha valaki azt kutatja, mikor szivárgott be a rasszizmus mérge a fehérek és a feketék kapcsolatába: bizonyosan a rabszolga-kereskedelem volt a kiindulópontja az emberi tudat végzetes megváltozásának.

Forrás: Ezerarcú világunk – Afrika (18.oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1994 ISBN 963 7961 34 8 4. kötet