Közzétette:
A Szent Lőrinc folyó vidékének őszi színpompája Észak-Amerika egyik legnagyszerűbb természeti jelensége. Québectől Torontóig vérvörös és aranysárga juharerdők szegélyezik a partot, melyet helyenként jegenyefenyők, tölgyek, erdei fenyők és nyírfák tesznek változatossá. A fák a színpompás látvány mellett kulináris értéket is hordoznak: ősszel a juharlevelekben cukor képződik, amit a nedvkeringés télire a gyökérzetbe juttat.
A cukorjuhar nagy népszerűségnek örvend Dél-Kelet Kanadában és New England-ben, a csodálatos őszi színekben, sárga, narancssárga és piros színárnyalatokban pompázó tulajdonságának köszönhetően.
Tavasszal, amikor megindul a nedvek áramlása a fák koronája felé, megcsapolják a törzseket. Négy centiméter mély bevágást metszenek a kéregbe, és már csepeg is a cukros lé; 40 literből lesz egy liter szirup. A telepesek az indiánoktól tanulták a technikát, és ennek köszönhetően élték túl az első éhínséget. A maple-szirup termelése ma már iparág; a juharfákat csak szigorú előírások szerint szabad csapolni.
A különféle juharszirupokat nem minőségük szerint rangsorolják, hanem színük, fényáteresztő képességük, ízük, intenzitásuk szerint A-tól D-ig osztályozzák. Az „A” legvilágosabb, kevésbé erőteljes ízű, a „D” a legsötétebb, legerőteljesebb ízhatással bíró változat. Angolul a juharszirup: „maple syrup”. Az üvegeken a tiszta juharszirup: „pure maple syrup” megnevezés a használatos. Amire nem ezek valamelyike van írva, az nem juharszirup!
Forrás: Ezerarcú világunk – Amerika (279. oldal) Dunakönyv Kiadó Budapest, 1992 ISBN 963 7961 04 6, ISBN 963 7961 05 3
