Grönland – a vikingek „zöld földje”

982-ben, amikor az Izlandról száműzött Vörös Erik partra szállt az akkor még lakatlan Grönlandon, a szigetet „zöld földnek” nevezte el.

Ezzel a névvel nemcsak a bevándorlókat kívánta odacsalogatni: ki akarta fejezni, amit felfedezett, hogy Észak-Izlandhoz képest a fjordok védett belső térségének növényzete feltűnően gazdag és zöld.

Vörös Eriket más vikingek is követték. A délnyugati parton – mai Qaqortoq (Julianehåb) és Nuuk (Godthåb) közelében – rövidesen kiépült két, egymással szoros kapcsolatban álló település; a mintegy 300 portán 3000—8000 ember élt. A telepesek a vadászat és halászat mellett marha-, birka- és kecsketenyésztéssel foglalkoztak. Nyaranta a jószágot kihajtották a havasi legelőkre; így nagyobb lett a lelőterület, mint a majorság közelében. Télen az állatokat hét hónapig istállóban kellett tartaniuk. Hogy több legyen a takarmány, trágyázták s helyenként öntözték is a legelőt.

Település Grönland délnyugati partján. A lakosság 60 százaléka ezen a legkedvezőbb éghajlatú területen él. A skandináv mintára épült, hagyományosan színes faházak mellett már megjelentek az emeletes betonházak is. A kormányzat a múlt század hatvanas éveiben arra törekedett, hogy a grönlandiakat kis falvaikból beköltöztesse a városokba.

Ennek a virágzó közösségnek – a kereszténység felvétele után a tizenkettedik században önálló püspökség rangjára emelték – a 15. század végén szomorú vége lett. Mindmáig csupán feltételezésekre vagyunk utalva, hogy miért. Talán az éghajlatváltozás tette tönkre a mezőgazdaságot, talán az Európával való életfontosságú ellátási és értékesítési kapcsolatok szakadtak meg. Talán kalózok támadták meg a szigetet, talán – erre is van jel – a dél felé előrenyomuló eszkimó vadászcsapatok pusztították el a településeket.

A grönlandiak csak a huszadik század elején kezdtek ismét birkatartással foglalkozni ezeken a viszonylag kedvező adottságú területeken, s ezzel visszatértek az egykori vikingek gazdálkodásához.

Forrás: Ezerarcú világunk – Amerika (230. oldal) Dunakönyv Kiadó Budapest, 1992 ISBN 963 7961 04 6, ISBN 963 7961 05 3