Tikal

Mexikó és az Andok vidékének korai államai

Közzétette:

 

 

Mexikóban a Popocatapetl és az Iztaccíhuatl között elterülő fennsíkon, valamint az Andok magaslati völgyeiben időszámításunk előtt 2000 évvel már elkezdődött egyfajta államszerveződési folyamat, amely néhány szempontból az Eufrátesz és a Nílus völgyének korai kultúrájával hasonlítható össze. Már régen nem a vadászat és a vadon termő gyümölcsök és növények gyűjtögetése volt az élelmezés alapja. A kukorica, a paradicsom, a burgonya és a földimogyoró – hosszú folyamat során – kultúrnövénnyé vált. A száraz éghajlat szükségessé tette az öntözést. Ez azonban megkövetelte a vízügyi hivatalok és földmérők jól kiagyalt igazgatási bürokráciáját. Az öntözött területeken jelentős termésfeleslegeket értek el.

Gyorsan szaporodott a népesség, amelynek lelki szükségleteivel a papok kasztja foglalkozott. A papok kémlelték az eget, áldoztak a Napnak és igyekeztek kiengesztelni a démonokat. A templompiramisok teraszán véres emberáldozatokat mutattak be. Képes krónikák arról tanúskodnak, hogy embert áldoztak a Nappal egyenrangú uralkodók különleges tiszteletére is, akik a tisztek és az előkelők hierarchiájának csúcsán helyezkedtek el. Az alapzatot viszont a magaslati völgyek parasztjai alkották. Szorgalmuk és uraik szervezőkészsége tette lehetővé első ízben a kettős kontinens történetében, hogy olyan társadalmat alkossanak, amely nem máról holnapra él. A maja civilizációban már arra is jutott idő, hogy ha nem is derűs szemléletű, de színpompás műalkotásokat hozzanak létre, amelyeken gyakori motívum az erőszakos halál ábrázolása.

Elkezdték kibányászni a hegyek gyomrában rejtőző rezet, aranyat, ezüstöt. Első diadalait ünnepelte a kohászat; megszületett a kézművesség. Elmés kalendáriumokat, arany kegytárgyakat készítettek, kialakult a hieroglifák rendszere, nagyszabású városok jöttek létre; szilárd burkolatú utakat, merész ívelésű hidakat építettek. Ugyanakkor nagyon is hajlamosak lettek rá, hogy ezeken az utakon és hidakon hadsereggel vonuljanak a szomszédok völgyeinek elfoglalására, kultuszaik megsemmisítésére. Időszámításunk első 1500 évének különböző időszakaiban születtek meg a nagy birodalmak: az inkáké az Andokban, a majáké a Yucatán-félszigeten és Guatemalában, valamint az aztékoké Mexikóban.

 

Lake Atitlan

Az Atitlán-tó (Guatemala) a világ egyik legszebb tava. Ezt részben annak köszönheti, hogy vize a kék minden árnyalatában pompázik, részben pedig a festői környezetnek, elsősorban a jellegzetes vulkáncsúcsoknak.

Némely kutatók véleménye szerint ezek a társadalmak már a túlfinomult dekadencia állapotába jutottak, amikor az Atlanti-óceán túlsó partjáról érkezett, páncélba öltözött maroknyi lovas kardforgató kitűzte a keresztet Mexikó és Cusco között, s leigázta az indiánokat. Máskülönben még az európai haditechnika ismeretében sem lehetne megérteni, vélik a kutatók, hogy ilyen rövid idő alatt miképpen tudtak oly sok embert legyőzni. Becslések szerint1500 körül a Rio Grande és iíó la Plata között a bennszülött lakosság létszáma – tehát a mai latin-amerikai civilizáció indián alapja – 20 millió volt. Ezzel szemben a spanyol és portugál hódítók csupán néhány ezren lehettek; a spanyol korona korlátozta is a bevándorlást, ezért a „tiszta vérű” fehérek létszáma a 18. század végéig sohasem haladta meg a 150 000-et.

Forrás: Ezerarcú világunk – Amerika (16-17. oldal) Dunakönyv Kiadó Budapest, 1992 ISBN 963 7961 04 6, ISBN 963 7961 05 3

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s