Approaching Casa Bonita, Chaco Canyon

Kolumbusz Kristóf be nem vallott tévedése

Közzétette:

 

 

A Karib-térséget azért nevezik tévesen Nyugat-Indiának, mert Kolumbusz már 1492-ben, első útja idején azt hitte, hogy India Ny-i partjaihoz ért. Kolumbusz csak akkor kezdett rájönni tévedésére, amikor vitorlásaival elérte a Yucatán-félszigetet, majd a Panamai-földszorost, elismerni azonban soha nem volt hajlandó. Felfedezte a Bahamák kis korallszigeteit, Kubát, San Domingót és Jamaicát, s a spanyol király számára birtokba vette őket. Városokat és székesegyházakat alapított, megkezdte az indián lakosság leigázását, körbehajózta a Karib-tengert, érzékelte a passzát szelet, bepillantott a Mexikói-öbölbe. Innen indul el, ahogy ma hisszük, a Golf-áramlat meleg vize, és teszi enyhébbé Európa partjainak éghajlatát. Kolumbusz az újkor küszöbén állt, Amerika történelmének előző korszakát joggal nevezik „prekolumbiánusnak”. És nem jogos, hogy a földrészt Amerigo Vespucci után nevezték el; helytállóbb lenne a „Kolumbia” név.

 

Approaching Casa Bonita, Chaco Canyon

A Pueblo Bonito („Gyönyörű Falu”) az anasázik kilenc chacói pueblója közül a legnagyobbik volt. Kilenc darab többemeletes lakóépület romjai alkotják a Chaco-kanyon anasazi településhálózatát (chacói kultúra), ezek  közül a legjelentősebb a ma Pueblo Bonito néven ismert, majdnem másfél hektáros területű építmény. Építése a 12. században fejeződött be, ekkor 650 helyiségből állt. | Pueblo Bonito keletről nézve

Egyébként már Kolumbusz előtt is jártak európaiak az Újvilág földjén, a vikingek kalandjának azonban nem volt folytatása. Kolumbusz viszont nemcsak a technikát, hanem Európa konfliktusait is eljuttatta Amerikába. Átvitte az óceánon a fejedelmek és az udvarok vetélkedését – mint legfőbb kortársa, ő is megszállottja volt a címeknek és a rangoknak –, ám mérhetetlen becsvágyát sem a birtokba vett óriási területek, sem a Karib-szigetek aranybányáinak kizsákmányolása nem tudta kielégíteni. Korának tudománya állandóan viaskodott lelkében a bibliai jövendölésekkel. Egyetértett az egyháznak a katolikus hit és rítus kizárólagosságára törő gőgös igényével; vezetésével „mintaszerűen” folytatták a pogányok lelkéért és asszonyaik testéért vívott harcot, aminek véres összeütközések lettek a következményei a keresztény spanyolok, portugálok, valamint az arabok és afrikaiak között.

Három hajója 1492-ben azon a napon futott ki a dél-spanyolországi Palos kikötőjéből, hogy elinduljon első világtörténelmi felfedező útjára, amikor hatályba lépett a spanyol korona rendelete az ortodox zsidó kisebbség kiűzéséről. Ez az egybeesés akár jövőbe mutató szimbólumként is felfogható: utalásként az Újvilágnak arra a későbbi szerepére, amellyel menedéket nyújt a vallási okból üldözötteknek.

Kolumbusz és emberei azonban nem menedéket kértek, amikor az Újvilág földjére léptek, hanem aranyat és drágaköveket, fűszereket és rabszolgákat. Nem szándékoztak ott maradni – különben magukkal hozták volna asszonyaikat –, hanem gyorsan meggazdagodni, azután hazamenni. Ez különböztette meg őket Észak-Amerika későbbi gyarmatosítóitól. Kolumbusz és csapata számára olyan sürgős volt a meggazdagodás – és emiatt olyan kíméletlen elszántsággal hajszolták a kincseket –, hogy néhány év alatt tűzzel-vassal és kényszermunkával megtizedelték a szigetek indián törzseit. Nem művelték meg a földet, hanem rablógazdálkodást folytattak.

Forrás: Ezerarcú világunk – Amerika (19-20. oldal) Dunakönyv Kiadó Budapest, 1992 ISBN 963 7961 04 6, ISBN 963 7961 05 3

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s