A Genji regények ábrázolása

Közzétette:

 

 

Az emakimono (vízszintes tekercskép)

A vízszintes, elbeszélő tartalmú tekercskép, japánul emakimono formátuma Kínából származik, azonban a Emakimonoképtekercsforma sajátos művészetét Japánban mesterfokra fejlesztették. A japán írás haladási iránya fentről lefelé és jobbról balra fut, így az emakimono vízszintes formátuma, melyet jobbról balra lehet letekercselni, ideális lehetőséget kínált a képek és szövegek egymás mellé rendeléséhez. Az egymást váltó szöveges és képes részek kombinációja különösen alkalmasnak bizonyult elbeszélések, regények (japánul monogatari) bemutatására. 
Emakimono Emakimono

 

a, Genji monogatari, 36. fejezet (Kashiwagi), részlet (Emaki, Akihisha Hasé, 1959)

b, Genji monogatari, 44. fejezet (Takekawa), részlet (Emaki, 1959)
c, Genji monogatari, 50. fejezet (Azumaya), részlet (Emaki, 1959)

Az emakimonok készítésénél papír- vagy ritkábban selyem-lapokat rögzítenek egymáshoz, vagy montíroznak fel sorban egy merevebb támasztóanyagra, s a hosszú csík baloldali végét egy tekercselő rúdhoz rögzítik. Ez lesz a képtekercs vége, tárolásnál ezen nyugszik a feltekert mű. A jobboldali végére egy kezdőoldal kerül, majd ezután következik a tekercs első fejezete. Ennek a résznek a háta általában dekoratív brokáttal borított, mely óvja a feltekert képet. Amikor megtekintik a képtekercset, kioldják az azt átkötő selyemzsinórt, jobb kézben tartják a tekercs elejét, míg bal kézzel tekerik tovább, úgy, hogy egyszerre csak egy rövidebb, mintegy 30-40 centiméter hosszú rész látható. A vízszintes tekercsképek általában 20-50 cm szélesek, hosszúságuk egyes esetekben a 20 métert is elérheti. A tekercskép általában szöveges résszel kezdődik, melyet kép követ. Szerelmi történetek, népmesék, csatajelenetek, regények bontakoznak ki a tekercsképeken, a történetek főbb szereplőit gyakran ismételve, hogy a néző nyomon követhesse a cselekményt vagy az idő múlását. A mozgás irányát a tekercskép letekercselésének iránya határozza meg. A japán művészek különösen sikeresek voltak a mély érzelmek kifejezésében, és a gyors, drámai jelenetek ábrázolásában. A késő Heian-kor (1086-1185) és a Kamakura-kor (1185-1333) tekercsképei a vallási és világi tematikájú festészet japános stílusának kialakulásáról tanúskodnak.

A késő Heian-kor egyik legnevezetesebb festészeti emléke a Genji regényét (Genji monogatari, Murasaki Shikibu műve a 11. század elejéről) feldolgozó emakimono. A monumentális tekercskép feltehetően 1140 előtt készülhetett. A mű csak töredékesen maradt fenn, eredetileg talán több mint tíz tekercsből állhatott a sorozat. Feltehetően öt csoport dolgozott a mű kivitelezésén, mindegyik csoportnak tagja volt egy művelt, neves kalligráfus arisztokrata, egy vezető művész, aki a tusrajzért volt felelős és a színező mesterek, akik elkészítették a motívumok színezését. A Genji regénye 54 fejezetben meséli el Genji herceg udvari életét, kiemelve a szerelmi szálakat. A finoman kivitelezett, érzékeny festmények közt megjelenő szöveges részek a főszereplő gondolatait, s a történetet beszélik el.

 

Bincsik Mónika (gepeskonyv.btk.elte.hu/)

Muraszaki sikibu – Gendzsi monogatari, a Gendzsi regénye

(részletek)

Muraszaki, Gendzsi regénye. Európa Könyvkiadó, 1963.

A részleteket válogatta Tóth Anna.

 

                kana-írás fejlődésével kezdenek megjelenni a X-XI. században az addig csak szájhagyomány útján fennmaradt mitológia és legendák mellett az egyéni prózai művek, s ez rendkívül jelentős a japán irodalom történetében. A X. században két ágból született meg a monogatari, az elbeszélő műfaj. Az egyik fajtája mondákat, Murasaki Shikiburegéket dolgoz fel, mint pl. a Taketori monogatariA bambuszszedő öreg története (a 10. század elején készült), amelyet a későbbi monogatarik ősének neveztek, vagy az Ucuho monogatariA faodú története (a X. század második feléből), amely egy nemes ifjú kalandos életéről szól. A másik fajta az ún. uta monogatari, a dal története, amely egy-egy dal születésének történetét meséli el elbeszélésfüzér formájában, középpontjában egy szerelmi történettel, mint például a műfaj jellegzetes alkotása, az Isze monogatariIsze története (X. század első feléből) vagy a Jamato monogatariJamato története (a 10. század második feléből). Ennek a két ágnak az összeolvasztásával születik a XI. század elején a japán irodalom egyik legszebb, legkiemelkedőbb műve, a Gendzsi monogatari, a Gendzsi regénye. Szerzője egy udvarhölgy, költőnő, Muraszaki sikibu (?-1014?/1019?/1031?). Gazdag jellemábrázolásával, finom lélektani megfigyeléseivel, kora nemesi társadalmának hű képével az örök kérdéseket, az emberi lét kérdéseit is érintő Gendzsi monogatari a világirodalomnak is egyik kimagasló alkotása. Muraszaki sikibu a korabeli harminchat leghíresebb vaka-költő egyike volt. Muraszaki sikibu más művei: a Muraszaki sikibu nikki, a Muraszaki sikibu naplója; Sikibu sú, a Sikibu dal antológiája. A magyar fordítás a híres Arthur Waley féle angol fordításból készült. Eredeti szöveg: Gendzsi monogatari. [Nihon kotenbungaku taikei 14-18. /A japán klasszikus irodalom nagysorozata 14-18./]. Ivanami soten, Tokió, 1962. Gendzsi monogatari [Sin Nihon Koten Bungaku Taikei 19-23. /A japán klasszikus irodalom új sorozata 19-23./ ] Iwanami shoten, Tokió, 1993-97. (Y. M.)

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s