Miklos Horthy

A Horthy-rendszer jellege

Közzétette:

 

 

Politikai intézményeit és azok működését tekintve a Horthy-korszak kormányzati formája korlátozott, azaz autoriter elemeket tartalmazó polgári parlamentarizmus volt. A parlamentáris demokráciákkal mindenekelőtt a dualista időszakból átvett polgári liberális intézményrendszer – többpártrendszer, parlament, parlamentnek felelős kormány, a bíráskodás szuverenitása, pluralista szellemi élet – rokonította. Az autoriter állammal pedig ezen intézményi struktúra antidemokratikus működtetése, vagyis az, hogy a demokratikus rendszerek gyakorlatától eltérően a politikai hatalomért folyó versenyből a társadalom jelentős csoportjait kizárták, a versenyben részt vevők számára pedig egyenlőtlen feltételeket szabtak. Ilyen, az érdekérvényesítés szabadságát korlátozó és az állampolgári egyenlőséget sértő elemek voltak a – túlnyomóan nyílt szavazás, amelyet Istvan BethlenBethlen Horthyval és a konzervatív elit más mérvadó személyiségeivel egyetértésben 1922-ben állított vissza, továbbá sajtószabadság korlátozása és a kormányzati politika, sőt, a törvényhozás szintjére emelt antiszemitizmus. A fasiszta vagy nemzetiszocialista totalitarizmus legfontosabb ismertetőjegyeivel – hivatalos ideológia, egypártrendszer és a parlamentarizmus felszámolása, a szellemi és kulturális élet gleichschaltolása és teljes ellenőrzése, a társadalmat permanens rettegésben tartó fegyveres terrorrendszer stb. – ez a rendszer nyilvánvalóan nem rendelkezett. A konzervatív kormánypárt mellett a parlamentben mindvégig jelen voltak a szociáldemokraták, a liberális demokraták és az agrárdemokrata kisgazdák is. Hatalomra persze a választójogi rendszer miatt nem juthattak, s így a demokratikus berendezkedésekre jellemző parlamenti váltógazdálkodás nem alakulhatott ki. A politikai hatalomért folyó versenyből egyedül a kommunisták voltak kizárva, akiknek a céljai államellenesnek minősültek, és akikre lebukás esetén többéves börtönbüntetés várt. Ez lett az osztályrésze az egyik 1919-es népbiztoshelyettesnek, Rákosi Mátyásnak is, akit 1925-ben nyolc és félévi, majd ennek letelte után – 1919-es tevékenysége miatt – életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek, s akit 1940-ben Sztálin kívánságára engedtek vissza Moszkvába, cserébe az 1848—49-es magyar zászlókért.

A korszellemtől való eltérést Bethlen többnyire azzal indokolta, hogy a „nyers tömegek uralma”, amint ez 1918—19-ben már meg is mutatkozott, a „nemzet pusztulását” vonja maga után, míg a hagyományos történelmi elit, vagyoni és műveltségi helyzeténél fogva „a legtöbb ellenálló képességgel” bír „minden Miklos Horthynyomással és felforgatással szemben”. Hasonlóképpen vélekedett Horthy is, hangoztatva, hogy „vezető szerepre csak akkor alkalmas igazán valaki, ha generációkon át tisztességes, becsületes embernek nevelték”.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (416—417. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s