Közzétette:
A geográfusok extrém tényeket rögzítettek Ázsiáról. Közép-Ázsia déli peremén húzódik a világ leghatalmasabb hegysége, a Himalája, amelynek legmagasabb csúcsa a 8848 méteres Mount Everest. Itt vannak a földkerekség legnagyobb fennsíkjai is: területük meghaladja nyolcmillió négyzetkilométert, s joggal nevezik a „világ tetejének”. Hatalmas folyók szabdalják fel a nagy földtömeget: Szibériában és Mandzsúriában az Amur, Kínában a Sárga-folyó (Huang-ho) és a Jangce, Délkelet-Ázsiában a Mekong és az Irrawaddy, Dél-Ázsiában a Himalájától délre az Indus és a Gangesz.
Óriási kőlabirintus a Kunmingtól délkeletre fekvő, bizarr, sziklás vidéken. Kedvelt kirándulási cél ez a kőerdő, amelynek egy részén számtalan hídon áthaladó úton kalandozhat a látogató.
Ez a sokféleség és az ellentétesség újra és újra mély benyomást tesz. Ázsiában mérték (Az Antarktisztól eltekintve) a földkerekség legalacsonyabb és legmagasabb hőmérsékleteit. A hideg rekordot – mínusz 780C-ot – Kelet-Szibéria tartja; Mezopotámiában és az indiai Pandzsábban vannak a legnagyobb melegek. Ázsia északi és középső része felett telente hosszú ideig tartó, magas légnyomású ciklusok uralkodnak. Az arab-indiai térség fölött viszont nyaranta nagy kiterjedésű alacsony légnyomású területek alakulnak ki, amelyek jelentősen befolyásolják a globális időjárási viszonyokat. A légnyomásviszonyok különbözősége idézi elő a fontos monszunszeleket, amelyek nyaranta esőt visznek Dél- ás Délkelet-Ázsiába.
A trópusi és szubtrópusi övezet időjárási viszonyai között intenzív mezőgazdaság jött létre; az emberiség több mint felének itt termelik meg a táplálékát. Ázsia nagy területein lakatlan vagy ritkán lakott hegyvidékek, pusztaságok, tundrák vannak. Kína területének csupán 10%-a hasznosítható mezőgazdaságilag. Ott a legnagyobb a népsűrűség, ahol termékeny a föld, és az időjárás is kedvez az élelmiszer-termelésnek. Kína lakosságának száma meghaladja az 1,4 milliárdot. Indiában is közel 1,4 milliárd ember él. Indonézia pedig arra készül, hogy 260—270 millió ember élelmezéséről kell gondoskodnia.
„Istenek kertje” – mondják szigetükről Bali lakói. A sziget nagy területén kókuszpálmák, művészien kialakított s mesterségesen elárasztott rizsteraszok határozzák meg a táj arculatát. A parasztok évszázadok során hozták létre a rizstermesztéshez szükséges öntözőrendszereket. Vizük van bőségesen: sok forrás, folyó, tó vizét vezetik takarékosan rizstábláikra. Az öntözéses termesztésnek köszönhetően a bali-szigetiek évente kétszer-háromszor arathatnak.
Forrás: Ezerarcú világunk – Ázsia, Ausztrália (16. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993 ISBN 963 7961 04 6 ISBN 963 7961 33X
