A rendszerváltás utáni magyar iskolarendszer

Közzétette:

 

 

Az oktatásban az orosz nyelv kötelező oktatásának eltörlése jelezte az új korszak kezdetét 1989 nyarán. Ez gyökeres változást indított el a magyar lakosság nyelvtudása terén. A következő években ugrásszerűen nőtt a németül, s különösen az angolul tanulók száma. Az ezredfordulón az összlakosság csaknem 20%-a állította magáról, hogy beszél németül vagy angolul, miközben más idegen nyelven alig egy-két százalék értett.

Szervezeti szempontból a nyolc plusz négyes iskolarendszer kizárólagosságának a megszüntetése bizonyult fontos változásnak. Már a rendszerváltás kezdetén lehetővé vált nyolc- és hatosztályos gimnáziumok szervezése, amit az 1993-as oktatási törvény is engedélyezett. Az 1990-es évek végére így egy olyan vegyes iskolaszerkezet alakult ki, amelynek meghatározó elemei alsó- és középfokon továbbra is a nyolcosztályos általános és négyosztályos középiskolák maradtak, ám mellettük nagy számban alakultak hat- és nyolcosztályos gimnáziumok. Ugyancsak 1989-ben vált lehetővé a nem állami iskolák alapítása és újraindítása. 2014-ben összesen 268 alapítványi és 436 egyházi fenntartású iskola működött az országban, melyekben a diákok 5, illetve 14%-a tanult. A túlnyomó többség tehát továbbra is a több mint 3000-re tehető állami és önkormányzati fenntartású iskolákba járt.

A legfontosabb tartalmi változás az addig kötelező marxista szemlélet kiiktatása volt az ideologikus tantárgyak rendezőelvei közül. A kezdeti zavar és bénultság után alternatív tankönyvek jelentek meg, amelyek a múlt többféle értelmezését tették lehetővé. Az MDF vezette koalíció 1994-re új Tantervi Alapelveket dolgoztatott ki. Ezek az európai kultúra antik-keresztény hagyományaiból következő konzervatívabb értékek fontosságát emelték ki, és nagy hangsúlyt helyeztek a nemzeti hagyományok ápolására. Szorgalmazták a vallásoktatás fakultatív tárgyként való széles körű oktatását is. A szociálliberális ellenzék ezt helytelenítette, és 1994-es hatalomra kerülése után visszavonta elődje ajánlásait. Az általa kidolgozott 1995-ös új Nemzeti Alaptanterv „az európai polgári fejlődésben kiérlelt értékrend” és a „tudományos-technikai haladásban megjelenő értékek” fontosságát húzta alá. Ezen belül első helyre a „demokrácia értékei” kerültek. A jobb- és baloldal nevelési és oktatási koncepciója közötti különbség a későbbiekben sem szűnt meg, inkább nőtt, és átöröklődött a 21. századra.

 

Sietés az iskolába

 

A diáklétszám alakulása terén ellentétes tendenciák bontakoztak ki. Az 1985 után kezdődött demográfiai hullámvölgy következtében az általános iskolai tanulók száma 1, 3 millióról 2015-re 750 ezerre esett vissza. Az egy osztályteremre és az egy pedagógusra jutó tanulók száma ennek következtében jelentősen csökkent. A 10—15 éves diákok iskolai teljesítményei ennek ellenére növekvő mértékben maradtak el a nemzetközi átlagtól. A középfokon tanulók száma nőtt. Az érdeklődés elsősorban a továbbtanulásra felkészítő gimnáziumok és a szakközépiskolák iránt nyilvánult meg, amelyekben az új évezred elején már több mint félmillióan tanultak. A szakmunkásképző iránti igény ugyanakkor szembeszökően csökkent.

 

Catholic University in Hungary

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar

 

Leglátványosabb változáson a felsőoktatás esett át. Alapítványi, valamint magánfőiskolák létrejöttével és a teológiai jellegű intézmények számának növekedésével a felsőoktatási intézmények száma emelkedett. Az új létesítmények közül említhető a Miskolci Egyetem, a budapesti Közép-Európa Egyetem (CEU), a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem. A régiek mellett az új intézményeknek is köszönhető, hogy a nappali tagozatos egyetemisták és főiskolások száma 1990 és 2015 között 70 ezerről 210 ezerre emelkedett, az esti és levelező tagozaton tanulók és a távoktatásban részesülők száma viszont 100 ezerről 85 ezerre csökkent. 1990-ben a nappali tagozaton érettségizettek nek 20%-a, 2003-ban több mint 45%-a, s 2015-ben már 62%-a tanult tovább. A felsőoktatás eltömegesedése a világ fejlett régióiban, így például Nyugat-Európában már korábban, az 1960-as évektől kezdődően végbement. Magyarország az évezred elejére zárkózott fel ehhez a szinthez.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (475—477. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s