Hungarians in the Carpathian Basin

A magyar állam történelmi felelőssége – a határon túli magyarság

Közzétette:

 

 

A nemzetközi erőtér átalakulása és ebben Magyarország helyének a módosulása folytatódott. 1991 februárjában feloszlott a Varsói Szerződés, 1991. június 19-én az utolsó szovjet katonai alakulat is elhagyta Magyarországot, és 1991. decemberében felbomlott a Szovjetunió. 1993-ban ez lett a sorsa Csehszlovákiának, majd egy 1995-ig tartó véres háború keretében Jugoszláviának is. A szuverenitás teljességének birtokában Magyarország részéről elhárult az akadály az euroatlanti szervezetekhez való csatlakozás elől. Hamarosan kiderült azonban, hogy a nyugati szervezetek egy hosszan tartó csatlakozási folyamattal számolnak. A NATO-nak így csak 1999-ben, az Európai Uniónak pedig csak 2004-ben lett tagja Magyarország.

A régió országai közötti együttműködéshez fűzött remények nem váltak valóra. A különböző elképzelések közül csak a Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország közötti, úgynevezett visegrádi együttműködés bizonyult életképesnek, amely még 1991-ben jött létre. Bár a gazdasági komplementaritás hiánya miatt külkereskedelmi téren átütő eredményeket ez sem tudott elérni, a 2015-től akut migránskérdésben sikerült közös álláspontot kialakítani és koordináltan fellépni.

A megújuló magyar külpolitika harmadik fontos célja a szomszédos országokban élő – együttesen mintegy 2,5 milliós – magyar kisebbségek fokozottabb védelme és támogatása volt. Egyebek mellett ezt a célt szolgálta a Duna TV létrehozása 1992—93-ban, amelynek programjait kezdettől fellőtték az egyik műholdra, így azok elvileg a szomszédos országok legtávolabbi pontján is vehetők voltak. A kormány ezzel arra törekedett, hogy elősegítse a magyar kisebbségek anyanyelvi kultúrához való hozzáférését. Az Ukrajnával (1993), Szlovákiával (1995) és Romániával (1996) kötött alapszerződésekben Magyarország ismételten kötelezettséget vállalt a trianoni határok tiszteletben tartására, Ukrajna, Románia és Szlovákia pedig ígéretet tett az európai normáknak megfelelő kisebbségi jogok biztosítására. A térség stabilitásának és Magyarország szomszédságpolitikájának szempontjából ezek ugyan eredménynek tekinthetők, ám a magyar kisebbségek jogainak kiterjesztése terén nem hoztak áttörést. A svájci, spanyolországi vagy akár dél-tiroli típusú autonómiát és önigazgatást egyik állam vezetői sem értették bele a kisebbségi jogok fogalomkörébe. Ilyen jogokban ezért azóta sem részesítették a magyarokat. A többé-kevésbé demokratikus viszonyoknak köszönhetően helyzetük ennek ellenére összehasonlíthatatlanul jobb, mint a rendszerváltás előtt volt. Pártokat, iskolákat és különféle más szervezeteket hozhattak létre, s az anyaországgal való kapcsolattartás elől is elhárult minden akadály.

 

Hungarians in the Carpathian Basin

A szomszédos országokban élő magyar kisebbségek földrajzi elhelyezkedése az ezredforduló után. A hivatalos számlálási adatok szerint Erdélyben 1,22 millióan, Szlovákiában 458 ezren, a Vajdaságban 251 ezren és Kárpátalján 152 ezren éltek.

 

Jugoszlávia utódállamai közül Szlovéniával valamennyi kormányzati ciklusban, Horvátországgal pedig a két ország olajtársaságai között a 2010-es évek elején kirobban konfliktusig Magyarország kapcsolatai barátian alakultak. Ez azzal magyarázható, hogy a magyarok száma mindkét országban elenyésző, s így a nagyvonalúbb nemzetiségpolitika semmilyen veszélyt sem rejt magában. Szerbiával viszont egészen az 1990-es évek végéig feszült maradt a viszony. A jugoszláv állam szétesése és a szerb kormány nacionalista politikája következtében a korábban széles körű autonómiát élvező vajdasági magyarság életfeltételei erősen romlottak. A szerb-magyar viszony normalizálása ezért csak az új évezredben kezdődött el. A 2003-ban aláírt kisebbségvédelmi szerződés megerősítette a 300 ezer fő körüli szerbiai – főleg vajdasági – magyarság kulturális autonómiára vonatkozó jogát.

Magyarország szomszédsági és kisebbségi politikája terén jelentős előrelépésnek tekinthető az ún. státus- vagy kedvezménytörvény elfogadása 2001-ben. Ez elsősorban azoknak a határon túli magyaroknak biztosított különböző – részben anyagi – előnyöket, melyek gyermekeiket magyar iskolákba járatták. Az ún. magyar igazolvánnyal rendelkezők emellett magyarországi utazási kedvezményekben is részesültek. Ezt az okmányt az ezredfordulóig több mint 900 ezren váltották ki. Az addigi támogatáspolitika keretein túllépve a magyar állam és a szomszédos államokbSapientia in Târgu Mureșan élő magyarok között a kedvezménytörvénnyel olyan kapcsolat létesült, amely a kulturális értelemben felfogott magyar nemzet összetartozását demonstrálta és erősítette. Ugyanebbe az irányba mutat a kettős állampolgárság intézményének a bevezetése, amelyet a 2010 tavaszán megalakult új parlament sürgősséggel fogadott el. Erre mindazok jogosultak, akiknek a felmenői magyar állampolgárok voltak, illetve Magyarországról származnak és/vagy igazolják magyar nyelvtudásukat. Az, amire Bibó István és Szekfű Gyula gondoltak 1946—47-ben, ezzel megvalósult. További előrelépés az Európai Unió kisebbségjogi normáinak magasabb szintre emelésétől, illetve a szervezet föderális irányú továbbfejlődésétől remélhető.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (478—479. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s