Jozsef Antall

Az 1990-es magyarországi választások

Közzétette:

 

 

1989 novemberétől megkezdődött a választásokra való felkészülés és a pártok versengése. A hatalom megszerzéséért folytatott küzdelemben nemcsak az MSZMP utódpártja és az ellenzék, hanem az ellenzéki pártok, elsősorban az MDF és az SZDSZ között is kiéleződtek az ellentétek. A választási kampányban az SZDSZ radikálisan rendszerváltó, élesen antikommunista és modern szellemű európai pártnak, az MDF pedig konzervatív-nemzeti jellegű és a magyar múltban gyökerező „nyugodt erőnek” mutatta magát. A küzdelemből az MDF került ki győztesen. Az 1990 tavaszán megrendezett választásokon a 386 mandátum 43%-át szerezte meg, míg az SZDSZ csak 24%-át, a Kisgazdapárt 11%-át, az MSZP 9%-át, a Fidesz és a KDNP pedig 5,5%-át. A független képviselők aránya 3%-ot tett ki. Az 1985—90-es régi parlamenthez képest az új országgyűlés összetétele radikálisan átalakult, a képviselők 95%-ban kicserélődtek. Ez a változás csaknem teljes elitcserét takart. A volt párttagok aránya 75%-ról 13,5%-ra, a volt párttitkárok és más párt- és tanácsi funkcionáriusok hányada 15%-ról néhány százalékra csökkent, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya ugyanakkor 59%-ról 89%-ra emelkedett. A képviselők között és az újraszerveződő közéletben feltűnt néhány arisztokratacsalád külföldről hazatért tagja is, ám meghatározó szerephez sem akkor, sem azóta nem jutottak.

 

Jozsef Antall

Antall József a Magyar Demokrata Fórum elnökeként a párt Bem téri székházában 1990. április 9-re virradó éjjel nemzetközi sajtótájékoztatót tartott, melyen bejelentette, hogy megnyerték a választásokat (MTI Fotó: Szebellédy Géza)

 

Kormányzásra a relatív többséghez jutó MDF szerzett jogot, amelynek Antall József történész, múzeumigazgató, az egyik 1945 utáni kisgazdapárti politikus és miniszter fia volt a miniszterelnök-jelöltje. Az abszolút parlamenti többség érdekében Antall koalíciót ajánlott a Kisgazdapártnak és a Kereszténydemokrata Pártnak, amelyek elfogadták ajánlatát. Az új kormány legfontosabb céljait Antall a jogállamiság intézményeinek kiépítésében és meggyökereztetésében, a gazdasági válság felszámolásában és „szociális piacgazdaság” megteremtésében, a keleti integrációs szervezetekből való kilépésben és a nyugatiakhoz, mindenekelőtt a NATO-hoz és az Európai Közösséghez való csatlakozásban, valamint a együttműködésben és a magyar kisebbségek fokozottabb támogatásában és védelmében jelölte meg. A köztársaság címeréül nem az 56-ra és a függetlenségi hagyományra utaló Kossuth-címert, hanem a történelmi folytonosságot szimbolizáló koronás címert javasolta, amit pártja és az országgyűlés is csak hosszas vita után fogadott el. Köztársasági elnökké – az MDF és az SZDSZ közötti megállapodás eredményeként – Göncz Árpád írót és szabad demokrata politikust választották, aki 1945 után a Kisgazdapárt egyik ifjúsági aktivistája volt, 1956-os tevékenységéért pedig életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek. Ennek teljes letöltése alól az 1963-as amnesztia mentesítette.

 

Miklos Nemeth and Jozsef Antall

Németh Miklós miniszterelnök és Antall József, a Magyar Demokrata Fórum elnöke a Parlament üléstermében 1990. május 2-án. Délelőtt 10 órakor, 43 esztendő után ismét demokratikusan megválasztott Országgyűlés kezdte meg munkáját a Parlamentben (MTI Fotó: Manek Attila)

 

 

Az 1989 őszén kezdődött alkotmányozási folyamat záróaktusának az önkormányzati törvények 1990. augusztusi elfogadása tekinthető. Ezek felszámolták az 1950-ben kialakított tanácsrendszert, és az ország minden településének visszaadták helyi önkormányzatát. Az önkormányzat első embere a polgármester, a szakapparátus vezetője pedig a jegyző lett. Az első helyhatósági választásokat 1990 őszén tartották. A kormánypártok jelöltjei ezeken általában kisebbségben maradtak. Budapest főpolgármestere is az SZDSZ egyik vezető alakja, Demszky Gábor lett.

Az önkormányzati választásokkal befejeződött az 1988-ban kezdődött, 1989-ben felgyorsult és 1990 tavaszán—nyarán véglegesedett jogi-politikai jellegű átalakulási folyamat, amelynek során az egypárti diktatúrát többpárti demokrácia váltotta fel. Az átalakulás jelentőségét, tartalmát tekintve forradalmi, formája, módszerei szempontjából viszont békés, erőszakmentes volt. Ilyen, a megtorlás minden formájától mentes hatalomváltásra 1848 óta most került sor először. Ez valószínűleg a legfontosabb oka volt annak, hogy más kelet európai országoktól eltérően Magyarországon sem felelősségre vonásra, sem teljes körű lusztrációra nem került sor.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (468—469. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s