Nagy Imre és társai újratemetése

Közzétette: Lighhouse

Az egész társadalmat megrázta Nagy Imre, Maléter Pál és társaik ünnepélyes újratemetése 1989. június 16-án. A ceremónia szónokai közül ekkor figyelt fel az ország lakossága Orbán Viktorra, aki az orosz csapatok mielőbbi és teljes kivonásának követelését határozott antikommunizmussal társította. A kegyeleti aktus drámai hatását fokozta, hogy július 6-án elhunyt Kádár János. E két szimbolikus tartalommal is rendelkező esemény, valamint az osztrák-magyar határ augusztus—szeptemberi megnyitása és a hazatérni nem akaró keletnémet turisták kiengedése az országból Ausztriába félreérthetetlenül jelezték, hogy egy történelmi korszak a végéhez közeledik. A látványos eseményekkel párhuzamosan, ám a nyilvánosság kizárásával folytak az Ellenzéki Kerekasztal, az MSZMP és az úgynevezett harmadik oldal (szakszervezetek, Hazafias Népfront stb.) tárgyalásai (Nemzeti Kerekasztal) a rendszerváltás alapkérdéseiről, illetve a leendő magyar köztársaság alkotmányos alapjairól. A szeptember 18-án bejelentett megállapodás szerint a felek hat törvényjavaslatban egyeztek meg. Ezek közül a legfontosabb az 1949-es alkotmány gyökeres módosítása volt. Ennek értelmében „népköztársaságból” Magyarország olyan köztársasággá alakult, amelyben maradéktalanul érvényesülnek a klasszikus hatalommegosztás és a politikai demokrácia elvei. Az alaptörvény deklarálta a többpártrendszert, kimondta, hogy egyetlen párt sem gyakorolhatja a közhatalmat. Az ország legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve ismét az országgyűlés lett. Az Elnöki Tanács megszűnt, helyette köztársasági elnöki poszt létesült. Az államfő hatáskörére vonatkozólag az alkotmánymódosítás az 1946-os törvény rendelkezéseit vette alapul, vagyis a köztársasági elnök jogkörét a lehető legszűkebbre szabta. Az új alkotmány a régi országgyűlés jóváhagyásával 1989. október 23-án lépett életbe. Ünnepélyes körülmények közepette ugyanezen a napon kiáltotta ki a köztársaságot Szűrös Mátyás, az országgyűlés akkori elnöke a Kossuth téren.