Robert Charles gold bullion

A „körmöci arany”

Közzétette:

 

 

A réz- és az ezüstbányászat már korábban is fejlett volt Magyarországon, Károly Róbert alatt viszont az aranybányászat is fellendült. 1327-ben az uralkodó eltörölte a királyi udvar bányamonopóliumát, s minden birtokos számára engedélyezte, hogy saját földjén új lelőhelyeket tárjon fel. Ennek fejében megtarthatták a bányászok által fizetett, s addig teljes egészében királyi jövedelemnek számító illeték egyharmadát. Emellett maga a király is törekedett új bányák létesítésére. Nevéhez fűződik Körmöcbánya alapítása, ahová Csehországból hozatott bányászokat és pénzverőket. A telepesek városi kiváltságlevelet és három kilométeres körzetben szabad bányajogot kaptak. Az erdélyi aranybányák elé kerülve Körmöcbánya ennek köszönhetően hamarosan a magyarországi aranytermelés központja lett. A felvidéki és észak-erdélyi lelőhelyeken évente mintegy másfél tonna aranyat és több tonna ezüstöt, valamint rezet bányásztak. A 14—15. században az Európában felhasznált aranynak a becslések szerint mintegy fele-harmada, az ezüstnek pedig kb. negyede került ki magyar bányákból. A nemesércbányászat és a továbbra is királyi monopóliumnak számító nemesfém-forgalmazás szempontjából Magyarország a késő középkori Európa vezető hatalmának számított.

 

  Kremnica The Mint building, Kremnica

Körmöcbánya, 2017. december 26.A Szent Katalin plébániatemplom és az egykori várfal a felvidéki Körmöcbányán 2017. december 25-én.MTI Fotó: Komka Péter | A pénzverde épülete

A nemesfémbányászatra virágzó ötvösművészet épült. A királyi és az esztergomi érseki udvarban dolgozó ötvösökről a 13. század közepétől rendelkezünk adatokkal. Az ötvösök nagy része olasz, francia és német származású mesterek közül került ki, leszármazottaik többsége azonban néhány generáció alatt elmagyarosodott. Az első olyan művész, aki alkotásait már kézjegyével is ellátta, a sienai eredetű Gallicus Péter volt.

A kitermelt nemesfémek egy részéből Károly értékálló arany- és ezüstpénzt veretett. Addig a legkülönfélébb magyar és külföldi pénzek cseréltek gazdát vásárokon, sőt elfogadták a nemesfém rudakat is fizetségként. Firenzei mintára, ahol 1252-ben vezették be a fiorino d’ orot, Károly 1325-ben elrendelte saját aranypénz veretését, amelyet szintén forintnak neveztek. A 23 és fél karátos aranyból készített és 3,5 gramm súlyú aranypénzt egész Európában elfogadták, és körmöci arany néven hosszú időn át forgalmazták. Az aranyforint váltópénze előbb az ezüstgaras, majd az ezüstdénár volt, amely az ezüst és réz ötvözetéből készült. A század második felétől az aranyforintnak elvileg 100 ezüstdénár felelt meg, amelynek reális értéke azonban a dénárok tényleges ezüsttartalmától függően időről időre változott.

 

Robert Charles gold bullion

Károly Róbert aranyforintja

A nemesfémbányászat mellett fellendült a sóbányászat is. A hagyományos erdélyi lelőhelyek mellett ekkor tárták fel a szinte kimeríthetetlen máramarosi sótelepeket, ahonnan az ország különböző részein kialakított raktárakba és uradalmi központokba vagy közvetlenül a vásárokba szállították a tömböket. A só bányászata és forgalmazása Károly alatt ismét uralkodói monopóliummá, s ezáltal a királyi udvar fontos bevételi forrásává vált.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (102—103. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s