Silver Factory Andy Warhol

Andy Warhol

Közzétette:

 

 

Használati tárgyakat alakított át műalkotássá; egy konzervdoboz éppúgy megihlette, akár a hollywoodi filmcsillagok. Ő adta ki a jelszót: „Ne törd a fejedet a műalkotáson, csak csináld meg, és kész.”

Kólásüveg, bankjegy, konzervdoboz; Mickey egér, Elvis Presley, Marilyn Monroe, de Mao Zedong és Che Guevara is, továbbá országúti balesetek fotói az újságból: Warhol mindezeket műalkotásként prezentálta milliós közönségének az ötvenes-hatvanas években. Lemkó nemzetiségű bevándorlók gyermeke volt. Érettségi után reklámgrafikát tanult szülővárosában. Diplomájával a kezében New Yorkba költözött, ahol kirakatot rendezett, cipőket tervezett, és rengeteget rajzolt, idővel olyan tekintélyes folyóiratoknak, mint a Vogue.

 

Warhol Cecillel

Warhol az 1930-ban elhalálozott, majd bebalzsamozott dán doggal, Cecillel, amelynek tetemét 1960-ban megvásárolta, ma a pittsburghi múzeumban látható.

Warholt vonzotta a reklámgrafika egyszerű formavilága, s elbűvölte, hogy milyen nagy hatást gyakorol a tömegekre. Elkezdte nyomatokon reprodukálni a második világháború utáni gazdasági fellendülés jellegzetes képeit. Erkölcsi és esztétikai fenntartásai voltak, sőt kijelentette: „Vásárolni amerikaibb, mint gondolkodni, én pedig vagyok annyira amerikai, mint akárki más.” Így született meg a popart, az egyszerű emberek művészeti stílusa rikító színekben, érthetően ábrázolt ismerős tárgyakkal. Fergeteges sikert aratott.

Warhol nem akarta közönségét mindenáron becsalogatni az előkelő képtárakba és múzeumokba. Igazán nagy ötlete az volt, hogy a képzőművészetet is fogyasztási cikké tette. „Akar az ember vásárolni mondjuk egy festményt 200 ezer dollárért. Erre én azt mondom: fogjuk azt a pénzt, szépen kössük át, és tűzzük ki a falra! Aki belép hozzád, így arra figyel majd fel, hogy pénz van a faladon.”

 

Silver Factory Andy Warhol

Warhol a manhattani műtermét, ahol 1968-ig dolgozott, Silver Factorynek, azaz Ezüst Gyár-nak nevezte, mivel falait ezüstszínű festék és sztaniol borította.

Ehhez a nyilatkozathoz híven Warhol a műtermét is gyárnak tekintette, és annak is nevezte el; itt valóságos tömegtermelés folyt, festményeken és litográfiákon kívül fotók, filmek, sőt hanglemezek is készültek. Warhol hatalmas bulikat is rendezett itt olyan nevezetes résztvevőkkel, mint Lou Reed vagy Truman Capote.

Warhol a következő lépésként önmagát kezdte valóságos árucikké, kultikus tárggyá átalakítani. A nyilvánosság előtt fehér parókát viselt, illetve vastag, kerek keretes szemüveget, és igyekezett jobbára szórakozottnak, elmélázónak tűnni, de számos más pózt is felöltött aszerint, hogy éppen hol és kivel mutatkozott. Ezek közül egy biztosan őszinte volt: félelme az orvosoktól, egyszer ugyanis agyvelőgyulladással esett ágynak.

Mivel Warhol sztárként kulturális szimbólumként viselkedett, olykor kézenfekvő célpontjává vált fanatikus és pszichopata személyeknek. 1968-ban például a feminista Valerie Solanas pisztollyal a kezében rontott be a Factorybe, és többször is rálőtt Warholra és két munkatársára, de mivel nem értett a fegyverhez, csupán megsebezni tudta őket. Warhol a szerencsésen túlélt merénylet után még 19 évet élt, és végül egy epeműtét után fellépő szívritmuszavartól halt meg.

Forrás: Roberto Mottadelli, Gianni Morelli – A 20. század legmeghatározóbb egyéniségei (152—157. oldal) Corvina Kiadó, 2018 ISBN 978 963 13 6495 8

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s