Alexander Mosaic

Az Alexandros-mozaik

Közzétette:

 

 

A III. Dareios (380—330) perzsa nagykirály és III. Alexandros (356—323) makedón uralkodó csatáját ábrázoló mű az antik világ egyik legjelentősebb mozaikja. Impozáns méretű: 5,82 x 3,13 m. Kicsiny, olykor csupán néhány milliméternyi mozaikkockából áll ún. opus vermiculatum), számukat kb. másfél millióra becsülik. 1831. október 24-én találták meg Pompeiiben, egy hatalmas, közel 3000 nm alapterületű villában (ún. Casa del Fauno, nevét a kertjét díszítő, táncoló satyrost ábrázoló bronz szoborról kapta. A mozaik az első peristylium exedrájában volt, és a padlót díszítette). A mozaik bal oldala már ekkor sérült volt, részben a 62-es földrengés, részben a 79-es vulkánkitörés miatt. Állapota a megtalálás után gyorsan romlani kezdett. Két ókori restaurálási réteget figyeltek meg rajta, valamint (egy jóval gondatlanabb) 19. századit. A pompeii romváros őrei ugyanis időnként vízzel locsolták meg a mozaikot a látogatók kedvéért, hogy szebb legyen a színe, ezért az több helyütt felhólyagosodott. 1843-ban felszedték, és átszállították a nápolyi múzeumba.

 

Alexander Mosaic

Nagy Sándor Bukephaloszon az isszoszi csatában

A mozaikkockákat háromrétegű alapozásra helyezték. Legfelül egy 2 mm-es, egészen finom mészágy található; alatta 3,5 cm-nyi, márványporral és mészkő zárványokkal kevert meszes réteg, végül pedig egy szürke, vulkáni homokból és mészből álló, zárványos réteg.

A mozaikot perspektivikus fogazás kereteli. Egy csata fordulópontját ábrázolja. Bal oldalán Alexandrost látjuk, fedelten fejjel (ahogy a gaugamélai csata kapcsán írott források is említik). Chalkisi típusú sisakja ott hever a földön. Hatalmas lándzsával (sarissa) tör a perzsa királyra. Dareios baljában reflexíj – de nyílvessző nincs hozzá: már kilőtte a nyilait. A perzsa nagykirályt számos képelem különbözteti meg a környezetétől: a magas fejék, a fehér csíkos chitón, az arany karkötő és az arany nyakperec (torques – ehhez hasonló azonban két további harcoson is látható, tehát uralkodói kitüntetésként is értelmezhető). Dareios négylovas kocsin áll. Tekintete és kinyújtott jobb kezének mozdulata az ellenségre irányul, de hajtója már megfordította a kocsit – a király menekül. Mögötte testőreit látjuk: kézmozdulataik, tekintetük rémületet, megdöbbenést fejez ki: most eszmélnek rá, a csata elveszett. A kép hátterében makedón lándzsák magasodnak: a perzsákat bekerítették.

A mozaik azt sugallja, a csata a szemünk előtt zajlik. Ezt erősíti a képkivágás is: a keret alakokat vág át (pl. a bal szélen egy levágott kéz hever; a jobb szélen, a kocsi egyik lovának a lába már nem látszik). Ugyanezt erősíti a részletek: a fegyverzetek, lószerszámok kínosan pontos, a valóságos hadfelszerelést bravúros pontossággal visszaadó ábrázolása. Régóta igyekeznek meghatározni, hogy a három nagy csata (Granikos, Issos, Gaugaméla, ld. Nagy Sándor hadjáratai; phalanx) közül melyiket ábrázolja a mozaik. A mű azonban nem tudósítói igényű “pillanatfelvétel” a csatáról, hanem a görög ikonográfia hagyományos elemeiből összerakott kép a makedónok győzelmének ábrázolására.

A győzelem ábrázolásának két fő szólamára érdemes felfigyelni. A legfeltűnőbb a görögök elsöprő fölénye: balról jobbra szemlélve a művet azt látjuk, hogy Alexandros már Dareios közvetlen közelébe jutott, a perzsák menekülnek. A mozaik hossztengelyére merőlegesen azonban egy másik eseménysor részletei bontakoznak ki: önfeláldozó perzsákat látunk, akik megmentik a nagykirályt. Egyikük a kép mélységéből érkezik, fegyvertelenül; éppen a kép előterében ugrik le összerogyó lováról, és a testével tolja félre Alexandros lándzsáját. Mögötte vágtató társa kezében kivont kard. Egy harmadik lovas pedig a néző felől érkezett vágtatva – vagy most menekül el? (a kép mindkét értelmezést megengedi).

A mozaik tehát egyrészt a csata fordulópontját, a makedónok diadalát ábrázolja, másrészt viszont Alexandros nem éri el közvetlen célját, a király megölését vagy elfogását. A mozaik tehát mértéket tart a diadal ábrázolásában!

Számos jel mutatja, hogy a mozaik egy korábbi mű, egy híres görög festmény (opus magnum) nyomán készült. Ezt elsősorban a mozaik középső sávja tanúsítja, ahol a másutt hihetetlen aprólékossággal kidolgozott kompozíció zavarossá válik. (Egyetlen példa: Dareios kétkerekű kocsin menekül, a mozaikon azonban további két kocsikerék részletei is látszanak).

A mozaikot a Kr.e. 2. sz. közepén, második felében alkothatták meg. Nem importdarab, helyben készítették. a Kr.e. 2. sz. elején megépített pompeii villa számára. Egyszerre görög és római – és éppen ezáltal római.

Forrás: Szépművészeti Múzeum (szepmuveszeti.hu/hyperion/lexikon)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s