Chiba Harvest

Dél-Kína csodálatos tájai

Közzétette:

 

 

A dél-kínaiak szilárd meggyőződése, hogy az ország legszebb tájain élnek. Errefelé bőkezűen ontja szépségeit a természet, itt vannak az ország nagy rizstermelő területei. A dél-kínaiak némi szánalommal gondolnak az északiakra. Nekik csak a Mongóliával határos kopár, rideg vidékek jutottak, ahol szinte mindazt nélkülözniük kell, amivel ők oly bőkezűen el vannak látva.

 

Chiba Harvest

Kína ma is paraszti ország – a lakosság 80%-a vidéken él és dolgozik. A modern mezőgazdasági technika csak nehézkesen hódít teret.

És valóban: minden, amit „kínai kultúrának” nevezünk, Dél-Kínából származik. Itt, és nem északon van a táj, emelkednek a hegyek, ahol a festők, a költők Buddha arcát keresték. Életük alkonyán pedig ide vonultak vissza az üzletemberek és a magas rangú udvari tisztviselők, hogy a kellemes déli időjárást élvezve andalogjanak a táj eszményi másaként kialakított kertjeikben.

A régi kínai kultúra érzékenységének, kifinomultságának lenyűgöző példája a kertművészet. Közelebbről megismerve a kínai kerteket, melyek kicsinyített tájakat jelenítenek meg, vagyis arra hivatottak, hogy felidézzék az ég és a föld, a kövek és a vizek, az épületek és a növényzet harmóniáját, hihetetlennek tűnő részletre figyelhetünk fel. A kertek kialakítása során nemcsak a fényt, a levegőt tervezik meg tudatosan, hanem a patak csobogását, sőt – szinte elképzelhetetlen! – a bambuszlevelekre és a banántörzsekre hulló esőcseppek eltérő hangszínét is. A növényeket minderre figyelemmel rendezik el a kertben. Éppen ezért barbárság, amit ma a kertekben az idegenforgalom okoz. Az ezrével tolongó, fecsegő, kuncogó turisták áradatában semmit sem érzékelhetünk a kínai kertek varázsából.

A Dél kultúrájának része a világhírű kínai iparművészet is: a leheletvékony, gyöngy-fehér porcelánok, az impozáns lakkmunkák, melyeknek skálája az egyszerű fekete dobozkától a színpompás lakkparavánig terjed. A nemes kínai selymekről nem is szólva! Csakhogy a hangcsoui és más városokbeli selyemszövőkben előállított textíliák egykor jellegzetes fénye – sajnos – odaveszett. És a lakkművészetnek is már csak idős mesterek a tudói, jobbára a fucsoui lakkgyárban. A csingtöcseni manufaktúrákban készített mai porcelánok sem vetekszenek a régiekkel.

 

Women of Rice Farm, China

Kínában a rizs a legfontosabb élelmiszer. A Jünnan tartománybeli Tali körzetében, az Er-tó mentén zöldellő rizsföldek gazdag termést ígérnek.

Ősidőktől délen van a kínai rizstermesztés központja. Itt kedvező az éghajlat, évente háromszor is arathatnak; mindeme nagy bőség láttán nem csoda, hogy a világ egyik legjobb konyhája éppen itt délen, kivált Kantonban alakult ki.

Ez a gazdagság érezteti hatását az emberekre is. Az itteniek oldottabbak, derűsebbek, mint az északiak, fogékonyabbak a nyugati fogyasztási cikkek csábítása iránt, amelyek a Dél- és a Kelet-kínai tenger kikötőin, Hsziamenen és Sanghajon – a minden új előtt amúgy is nyitott kapukon – át áramlanak be az országba.

Kantontól mindössze egyórás repülőút Kujlin; legalább olyan híres természeti csodáiról, mint Kanton a konyhájáról. A Kuj folyó – természetesen erősen elszennyeződött – vizén, Kujlinból Jangsuóba, a „világ legszebb táján” átvezető 80 kilométeres hajóút kimagasló eredménye a kínai utazásoknak. A tempósan haladó kirándulóhajók hat órán át legalább 30 mészkőszikla-alakzat mellett siklanak el, melyeket a szél és az idő sok évezredes munkája alakított ki. Sokféleségüket elnevezésük is jelzi: Kujlint elhagyva hamarosan az „Elefántormány-hegy”, aztán az „Üres vázák hegye”, az „Apa és fia-szikla”, majd a „Várakozó hitves hegye” mellett haladunk el, majd az „Íróecset-hegy” és az „Öreg ember a malomkövön” között elhajózva megpillantjuk az „Ecsettartók hegyét”, míg nem Jangcsuónál feltűnik a „Zöld lótusz csúcsa”. Aki teheti, legalább egy napig időzzön itt: Jangcsuo olyan szép, mint Kujlin, csak nem annyira túlzsúfolt.

 

Stone-Forest

Óriási kőlabirintus a Kunmingtől délkeletre fekvő bizarr, sziklás vidéken. Kedvelt kirándulási cél ez a kőerdő, amelynek egy részén számtalan hídon áthaladó úton kalandozhat a látogató.

A dél-kínai táj, ahol sok a hegy és a víz, jórészt hajóról is megcsodálható. Érdemes hajózni a Jangce szurdokai között Csungkingtől Vuhanig, vagy kitérőt téve a Mincsiang partján fekvő Lösanba, ahol Kína leghatalmasabb 71 méter magas – Buddha-szobra látható,

A keleti területek legfontosabb vízi útja a Császár- (vagy Nagy-) csatorna, amelyet 2500 éve kezdtek építeni, s később a főváros, Peking vízellátását szolgálta; akkoriban a kapcsolódó tavakkal és folyószakaszokkal együtt legalább 2500 kilométer hosszú volt. Északon a csatorna jórészt tönkrement, déli szakaszán azonban ma is olyan élénk a hajóforgalom, mint a régi időkben. Ezen is érdemes hajózni, leginkább Hangcsou és Szucsou között, a kelet-kínai partok közelében. Sok látnivalót kínál a két város is: Szucsout „Kelet Velencéjének” is nevezik, s híresek a kertjei.

Forrás: Ezerarcú világunk – Ázsia, Ausztrália (247-248. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993 ISBN963 7961 04 6 ISBN 963 7961 33X

Kapcsolódó tartalom: Kujlin és Li-folyó Nemzeti Park

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s