Nagy Sándor hadjáratai

Közzétette:

 

 

Alexandros – (*Kr.e. 356. Pella , Kr.e. 323. Babilón) makedón király (ur. Kr.e. 336-323), egyben jelentős birodalomépítő hadvezér. Kr. e. 338-ban már részt vett a görög szövetség legyőzésében, a chairóneiai csatában. Húsz évesen került trónra (Kr.e. 336), vaskézzel verve le a thrák és illír lázadásokat, melyek az atyja ellen elkövetett merénylet hírére törtek ki. Apja hadvezéri öröksége a lovassággal megerősített “makedón ferde phalanx” elnevezésű hadrend, és Perzsia meghódításának terve, amihez Nagy Sándor uralma stabilizálása után (Thébai elpusztítása – Kr.e. 335) rögtön hozzá is látott. Kr.e. 334-ben átkelt a Helléspontoson, 4500 lovasával, 30000 gyalogosával és 7000 szövetséges görög katonával. Granikosnál rajtaütésszerű győzelmet aratott a perzsa seregen, ezzel megszerezve a kis-ázsiai partvidék feletti uralmat (Sardeis meghódolása); majd Halikarnassos és Milétos sikeres ostroma után, Gordion elfoglalásával (itt “oldotta meg”, azaz vágta át a gordiuszi-csomót) a szárazföld belseje felé vonult. Issosnál ütközött meg először a nagykirály, III. Dareios Koddomannos (uralk. Kr.e. 335-332) seregével. Győzelmével hadifogságba került a perzsa királyné, és Dareios két lánya is. Ezután Kappadókián keresztül Szíriába nyomult, ahol a föníciai városok sorra meghódoltak neki, csak Tyros állt ellen, így az ostrom (Kr.e. 332) befejezése után lakosait rabszolgának adta el. Még ugyanezen évben bevette Gházát, s bevonult a perzsa uralom alatt álló Egyiptomba, ahol felszabadítóként fogadták. A főváros, Memphisz meglátogatása után – ahol áldozatokat mutatott be a helyi isteneknek, s talán fáraóvá is koronázták – megalapította Alexandriát; majd a Nyugati Sivatag legjelentősebb jóshelyére, Szívába ment, ahol Amun (görögösen: Ammón) papjai az isten fiává nyilvánították. Ezzel az apoteózissal (megistenülés) vette kezdetét királyeszményének változása, az isten-király keleti ideológiájának átvétele. Kr.e. 331-ben a gaugaméliai csatában ismét megfutamította Dareiost, s ezután Ázsia királyává kiáltották ki. Meghódolt neki Babilón, s bevette Szúszát, Persepolist, és Ekbatanát is. A perzsáktól származó hatalmas nemesfém zsákmányból pénzt veretett. Erős kézzel igyekezett véget vetni a belső fenyegetéseknek is. Kr.e. 330-327-ig stabilizálta helyzetét Közép-Ázsiában. Kr.e. 327-ben bevonult Indiába, sikerrel birkózott meg az új hadviselési technikát igénylő helyzetekkel: harci elefántjai sem mentették meg Póros királyt a vereségtől (Kr.e. 326). De Nagy Sándor politikai stabilitásra törekedett: helytartóként a helyén hagyta a királyt, s még meg is növelte a fennhatósága alá rendelt területeket. A Gangeszen való átkelést, és a gandaraiak és praiszoiszok szövetségével való megütközést azonban kimerült hadserege megtagadta, így kénytelen-kelletlen visszafordult; Babilónt birodalma fővárosává tette (Kr.e. 323). Ettől kezdve birodalma megerősítésére, és összekovácsolására fordította figyelmét. Halála Kr.e. 323. június 13-án következett be Babilónban, s az uralkodó elvesztését a birodalom sem élte túl. A részekre szakadt birodalmat azonban összekötötte a közös örökség: a hellénisztikus kultúra.

 

Alexandros

Parlagi Gáspár 2004 – Szépművészeti Múzeum

 

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s