witches sabbath by Francisco de Goya

Boszorkányok pedig nincsenek

Közzétette:

 

 

A jobbágyok terheinek egységesítéssel egybekötött könnyítése és az oktatásügy korszerűsítése mellett, amelyek a korszak legnagyobb horderejű intézkedései voltak, Mária Terézia alattvalói iránt érzett felelősségérzete és gondoskodása más területre – így az egészségügyre és az emberi jogokra – is kiterjedt. Főispánjai útján már 1752-ben, majd 1768-ban újólag elrendelte, hogy minden megye alkalmazzon legalább egy képzett orvost, a járások pedig egy-egy bábaasszonyt. A rendeletek előírták, hogy az orvosoknak és a sebészeknek éjjel-nappal a betegek rendelkezésére kell állni, és hogy a szegényeket ingyen kötelesek kezelni. A megyék feladata lett az öregekről és munkaképtelenekről, valamint az árvákról és a szegényekről való gondoskodás. 1776-tól tilos volt kínvallatás alkalmazása a vádlottakkal szemben, és lassan sikerült véget vetni a boszorkánypereknek, amelyeket – Európa nyugati felétől eltérően – Magyarországon még a 18. század első felében is tucatszámra rendeztek. Debrecenben 1700 és 1720 között például öt „boszorkányt” ítéltek halálra, az 1728-as nagy szegedi perben pedig 13-at. Bár az utóbbi ellen már III. Károly is fellépett, a perek nem szűntek meg teljesen, s még a század közepén is előfordultak halálos ítéletek. Mária Terézia ezért 1756-ban úgy rendelkezett, hogy a helyi bíróságok a továbbiakban nem hozhatnak ítéleteket boszorkányperekben, hanem az egész vizsgálati anyagot kötelesek a Helytartótanácshoz felterjeszteni. Mivel ez sem bizonyult elég gátnak, 1768-ban minden ilyen per megindítását megtiltotta.

 

witches sabbath by Francisco de Goya

Francisco de Goya Boszorkányszombat című festménye 1789-ből

Az udvar több rendelete is foglalkozott a cigányokkal, akiket igyekeztek hagyományos életvitelük feladására és letelepült paraszti életmódra bírni. Putrijaikat lerombolták, anyanyelvük használatát és hagyományos ruhadarabjaik viselését tiltották, s nyelv- és kultúraváltás céljából gyerekeiket parasztcsaládoknál vagy iparosoknál helyezték el. Az 1780-as évek végére be kellett azonban látni, hogy a cigányság integrálása nem sikerült, és egy-két év alatt nem is sikerülhet. Az „új polgárok” vagy „új telepesek”, ahogy hivatalosan nevezték őket, ragaszkodtak nyelvükhöz és kultúrájukhoz.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (283. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s